a hétévesem erősebb akarattal rendelkezik, mint én, és határozottabb elképzeléssel arról, hogyan is kell egy sálat hordani télvíz idején...Hát úgy, hogy a nyak az totál szabadon maradjon, hogy másképp? Csak az ilyen őskövületek, mint én, gondolják azt, hogy egy enyhén náthás gyerek jól be kéne bugyolálja a nyakát. Szal ma reggel csúfosan összevesztünk, volt olyan, hogy hátitáska földhöz vágása, és minden ilyesmi, és a végén maradt egy enyhén megszeppent szülő, aki megpróbálja visszaidézni azt az édes, pihepuha babát, akit nemrég még babakocsiban tologatott...
Amúgy tegnap rájöttem arra is, hova párologtak el Sára összes kardigánja+pulcsija, mert napról napra kevesebb lett belőlük, és hát megtaláltam őket az osztályában szanaszét, és az a gyanúm, hogy egyik-másikkal még a föld is fel volt törölve. Valaki feledékeny professzor itt nálunk, és nemcsak én.
Még csak arra kell rájöjjek, hogy hova tűnnek állandóan a reggelenként gondosan meghegyezett és pótolt ceruzái, és akkor már majdnemhogy mindent fogok tudni a világ dolgairól.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Szerintem azok a ceruzák az Áron tolltartójába vándoroltak,mert egy időben szinte naponta egy-egy újabb ceruzával jött haza, s mikor rákérdeztem,az volt a válasz, hogy ott volt a padján...na szóval,azóta tisztáztuk,de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg a gazdájukhoz kerültek-e vissza...
az a sálas kép szerintem sztárfotó Sáráról (amit én készítettem róla az elmúlt szombaton):D
ahányszor megnézem a képeket és a sálas következik mindig az az ének jut eszembe róla, hogy: De nehéz az iskolatáska, ilyen szép napos délelőtt...lálálálá...
E.
Én már most keresem azt a pihepuha babát!!!! :-) Pedig Macus "csak" 1,5 éves! :-)
Post a Comment