A gyerekek iskolája

mesenapot szervezett, mesemondó+író+rajzoló pályázattal, és ma este volt az ún. gálaműsor. És tényleg az volt, bár az elején megmosolyogtam, hogy mi az hogy gálaműsor, még jó, hogy nem mindjárt díszelőadásnak nevezik. Mindegyik osztály előadott valamit, és úgy ültem ott, mint a hiperérzékenyanyuka, mert mikor az én gyerekeim is táncoltak, és énekeltek, meg ilyesmi, csak úgy folytak a könnyeim a meghatottságtól, még szerencse, hogy sötét volt és nem hoztam szégyenbe nyilvánosan a lányokat (tudom na, hogy ez nagyon ciki!). Fura dolgokat művel velem ez az anyaság. Mondjuk amúgy is könnyen meghatódom, és épp ezért milyen jó is, hogy lánynak születtem...