Mostanában a mixerem házisárkányt játszik. Ilyen kis lángokat bocsájt ki időnként használat közben, például habverés meg ilyenek közben. A múltkor meg nem tudtam volna kikapcsolni, ki kellett húznom a kábelt a konektorból, csak úgy hagyta abba a kevergetést. Pedig márkás cucc, nem mint az elődje, amit a kínai piacon vettünk, és csodálatosan működött egészen addig, míg egyszer lusta voltam székre állni, hogy levegyem a szekrény tetejéről, gondoltam, majd ügyesen megbillentem és elkapom, de nem sikerült, és ripitya lett belőle.
Az exvasalómról már beszéltem, az is lángolt, és vasalósmintás szőnyegünk is lett utána.
Aztán volt nekem olyanom, hogy valami hatszemélyes kávéfőzőm, az meg azt csinálta, hogy pont akkor vetett be spriccelős, robbanós trükköket, mikor vendégekkel üldögéltönk kedélyesen az asztal körül. Azóta nem állok vele szóba.
Hát így vagyok én ezekkel a masinériákkal, nem túl nagy barátságban, de azért együtt jóban-rosszban, és mindenesetre én vagyok a főnök, és házisárkány is csak én lehetek ebben a házban, különben még valakit lebillentek "véletlenül" a helyéről...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Jó, hogy mondod, ha megtalálom az ideköltözésünk óta nem látott mixeremet akkor keverek egy kis tejszínhabot Daninak a tegnapi nagyi-süti tetejére.
Na erről beszélek, ha most fogom magam, és végig olvasom/röhögöm az összes bejegyzésed, amikről lemaradtam, ma is holnap fogok lefeküdni...
Post a Comment