Thursday, December 20, 2007

Már a második




csomag szaloncukrot is elfogyasztottuk, ami pedig karácsonyra volt véve, és a mézeskalácsot is megettük, de ma sütöttem másik adagot, és most eldugtam, mert én már többet nem sütök. Jóból is megárt a sok, valamint mindennek van határa. Valami kis önuralomgyakorlás lesz az újévi fogadalmam, látom már.
Voltunk Sári-zongorabemutatón, és nem tudom, hogy fényképezzek-e máskor, vagy nem, mert most fotóztam, ahogy a fenti ábra is mutatja, csakhogy lemaradtam a lényegről. Nem vettem észre, hogy izgult-e vagy sem, az apróságokat, mert azt a buta gépet állítgattam, és hát szép-szép, hogy lesz kép emlékbe, de az jutott eszembe, hogy így lemaradtam valami fontosról. Miért akarunk mindent lefényképezni? Az emlékeket nem a fotók őrzik, hanem valami más, csak most nem vagyok annyira költői hangulatban, hogy ezt kifejtsem, hogy mi is...

3 comments:

Anonymous said...

De aranyos:)))Amúgy én is jobban szeretem, ha más fényképez ilyenkor, mert akkor jobban tudok a csemetémre figyelni...

Adona said...

:)
az a mézekalács nagyon finom kellett legyen :)

Anonymous said...

Eccerű. Azért fényképeztél, hogy mi is láthassuk. És ez a kép, Sára koncertzongora előtt, hát szerintem ez a rokonoknak minden pénzt megér.
Levente