hánykor keltünk fel ma reggel, legyen elég annyi, hogy akkor végeztünk a reggelivel, mikor a normális emberek az ebéddel. De mindennek oka van, és az élet szép, akkor is, amikor nem az, és mindenből a maximumot kell kihozni, amennyire csak lehet, és az a véleményem, hogy az alvásból is. Főleg az alvásból. Régen csak a minimumot aludtam, mert sajnáltam erre vesztegetni az időt. Hát mit mondjak, változik az ember...Azt a függvényt, amit régen minimalizáltam, most maximalizálnám, de az eredmény ugyanaz, mert a változók más értékeket vesznek fel mostanság. Vagy valami ilyesmi. Najó, akkor megyek ebédet főzni, ami majd uzsonna helyett lesz, és lám, hogy mind így rohanok én az eltűnt idő nyomában...
És tudom, hogy már unjátok, de én ezt nem tudom sohasem megunni...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment