Valami ködös,

esős ez a nap. Nem tudom miért van ez, hogy az ember állandóan kinéz az ablakon, és megállapítja, milyen idő van. Mondjuk, hajnalban már voltam kiflibeszerző túrán, onnan is tudom. Biztos léteznek már ilyen tanulmányok, ahol az időjárás emberi hangulatra való hatását számszerűsítik, manapság már mindenféle tanulmány van, aztán különböző társalkodásokban lehet mondani: olvastam, hogy tudósok kimutatták, hogy... Én is állandóan ezt csinálom.
T. ma reggel elment a piramisok földjére egy hétre... ez ilyen céges agytágítás lesz, csak azt nem értem, ezért miért kell olyan messze elutazni, azt itt is meg lehetne ejteni, az irodák egyformák itt is, ott is. De végülis én nem érthetek az ilyenekhez, ők jobban tudják.
Amúgy meg szülinapi zsúr lesz itt minálunk délután, tele van a lakás lufival, de még van egy csomó dolgom. Például még a torta sincs kész. De a házicsoki már igen, mert az osztálytársak már tudják, hogy én finom házicsokit tudok készíteni, és már érdeklődtek, hogy lesz-e ilyen is. :) És vettem aranyos kis ujjbábokat, mindenkinek lesz egy, és arra gondoltam, hogy lesz meseolvasás is, és mindenki úgy kapja meg a bábját, hogy aztán válaszolnia kell egy a meséhez kapcsolódó kérdésre. Bár meglehet, hogy a mai modern gyerekeknek ez uncsi lesz...majd meglátjuk.
Tegnap orrlógatós napom volt. Ilyenkor szoktam József Attila verseket olvasni. Fura, mert tulajdonképpen talán egy verset sem tudok fejből, de azért szeretem őket. Egy igazi verskedvelő biztosan kapásból tudna idézgetni. Ha én idézek valahol valamit, akkor azt jelenti, egy csomót keresgéltem előtte vagy a könyvet, vagy a könyvben az idézetet, vagy a cetliket, amire feljegyeztem...na, valamit mindig keresgélek. Egy következő postban akkor jön a vers is...Szép napot! :)