Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú.
Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
(Örkény István)
Nekem van egy konyhai faldíszem, ajándékba kaptam, és erre kis piros paprikákat varrtak. Nagyon szép, és erről jutott eszembe ez a kis szösszenet, meg arról is , hogy mostanában szinte semmibese kerülő dolgokból (toboz, papír, dió stb.) bütykölök ezt-azt ( bocs, nagyon lusta vagyok lefotózni őket, hát még feltölteni! mea culpa!), tulajdonképpen a semmiből valamit, és...nincs több és, már így is csapnivaló nyelvtani szempontból a mondatom.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
én elhiszem hogy ügyes vagy:)))de tegyél már fel képet aról amit müvelsz....elöre is köszönöm:P
Nekem ez a mese soha nem tetszett.. hmm. .. amikor igy reagalok, egy kicsit mindig ugy erzem magam, mintha fules volnek.
képet! képet! képet!
azaz
képeket! képeket! képeket!
légyszi, na!!!!!
Vajon miért működöm én úgy, hogy minél inkább mondanak nekem valamit, annál inkább nem akarom megtenni? :) Jó na, türelem.
És Füles aranyos. Szerintem te nem vagy Füles, de attól még persze lehetsz aranyos, mittudomén...:)
Jaj, erre akartam valamit irni, vagy nem kuldtem el, vagy kitorolted.. azert, mert nem ertelmi szinten dolgozod fel az utasitast, hanem attitudok szinten.. erzelmi szinten.. ha pedig erzelmi szinten nezunk egy tetszoleges "csinald/ne csinald ezt/azt" utasitast, azt minden eperzesu lelek szuloi parancsnak fogja fel, amire a bennunk lakozo gyermeknek megvan a maga kesz valasza (egy fityisz).
Szerintem nem küldted el...
Post a Comment