Ez az utolsó jelenésem itt

ebben az évben, és tökfura ez a helyzet, hogy az égadta világon mindenki szilveszterezik, vagymi, és csak mi vagyunk itthon. De még az a fura helyzet is előállt, hogy a két nagylányunk is szilveszterezik, nem vicc, pedig csak egy délutáni játszásra mentek át a barátosnéhoz, de aztán skype-on az anyuka elkéreztette őket, és ott vernyákoltak, hogy ők milyen nagyon szeretnének ott aludni, és hát nem lehetett nemet mondani. Vittük utánuk a fogkefét+ pizsamát és gyanús, hogy később fekszenek le majd, mint én. A kicsi még itthon szilveszterezik :), de ő már kezd a kétségbeesésbe kergetni a negyedik napja tartó lázával. És idén még gyerekpezsgőt se vettünk. Szóval hát így. Különös ez a szilveszter. Közben nem is tudom, mivel töltsem az év utolsó perceit, mert állandóan változik a hangulatom: hol kabarét néznék, hol önmarcangolós visszapillantást tartanék, hol reményteljes listát írnék a következő évre, hol a szomszédban zajló kultúrált zajongást hallgatnám, de mosogatni is kéne, meg németezni... Nem ám, németezni eszem ágában sincs. A bőség zavara...Hiába na, nem vagyok egy homo silvestericus, vagymi. De azért reményteljes, boldog új évet kívánok mindenkinek, és a himnuszt majd sírógörccsel küszködve fogom ám újból meghallgatni...(És jövőre, veletek, ugyanitt, s akkor is kéretik nem nagyon komolyan venni engem. :))