Monday, September 17, 2007

Az úgy kezdődött,

még évekkel ezelőtt, hogy mondtam T.-nek: "Te T., nem jó ez így, ahogy van. Cseréljünk szobát a gyerekekkel." Mondtam ezt azért, mert nekünk van egy nappalink, ott vagyunk nappal. És van két ún. félszobánk, egyikben alszunk mi, a másikban a kicsik. De az övék a kissebbik szoba. És oda alig fért be egy emeletes ágy, és egy másik kiságy, amit Enikő már majdnem kinőtt, nem is nagyon akar már aludni benne. Tehát mese nincs, új ágy kell. S az már tényleg nem férne be hozzájuk. A mi szobánk éppen hogy csak egy picivel nagyobb, de mégiscsak nagyobb. Nade, T. nem akarta a cserét. Mostanáig. Mert most úgy állítja be, mintha ez az egész szobacsere az ő brilliáns ötlete lenne. Pedig mondtam neki, hogy hát nem ezt mondom már évek óta?! Na mindegy. Egy régi szomszédasszonyom azt mondaná erre, hogy mi nők, legyünk okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Semmiképpen se fordítva, ami nálam ugyan sokszor előfordul. Szóval, már vettünk is egy galériaágyat, és hamarosan kezdjük az átcipekedést, meg talán még a falakat is megfestjük egy kicsit.
A másik dolog, ami olyan kis lájtos vita tárgya nálunk az, hogy kilenc év házasság után én is szeretnék végre egy saját íróasztalféleséget. ( Magda, együttérzéssel olvastam a kuckós bejegyzésedet :)). Tudjátok, egy helyet, ami csak az enyém. És most itt a nagyszerű alkalom, hogy kibulizzam magamnak. Számoltunk, osztottunk, szoroztunk, és csak egy 50 cm-es szélességű asztal jönne ki, ennyi hely van. T. szerint ez szóba se jöhet, mert ilyen asztal már tiszta csúfság lenne. Szerintem meg nem, mert ha kicsi is, mégiscsak az enyém lenne. És T. nem érti, miért nem jó nekem az ő munkaasztala, mert ő szívesen odaenged engem. Hát mit mondjak, aki ezt startból nem érti, annak úgyse tudom elmagyarázni. Nade, ezt leszámítva, izgatottan várom a hétvégét, mert lesz ez a jó kis felfordulás, és hátha addig meg tudunk egyezni az asztalkámon is. :)))

17 comments:

Anonymous said...

Mi az a "galériaágy" ?

márta said...

Olyan, mint egy emeletes ágy, aminek csak az emelete van meg, és alulra meg majd berakunk egy íróasztalt és esetleg kis polcokat.
Amúgy véleményeket kérek, szerintetek is túl izé egy 50 cm széles asztal?

Adona said...

sok sikert a "gyozelemhez" :)

Anonymous said...

:)) most pontosan kimértem mennyi az a 50cm...na,ez nekem is elég lenne:),és megértelek mikor azt mondod hogy ez a tied´...harcolj tovább!!és ami a férfiakat illeti azt mondják hogy egy okos aszony ugy adja elö a férjének,hogy beleegyezzen az ö ötletébe,de mégis ugy érezze hogy az ö ötlete volt(ugy mint most a szobával)...nos,reméem azért hogy nem kel éveket várjá az asztakádra!!Puszi!

Betti said...

Sok-sok-sok sikert!
Két vagy három éve kiharcoltam én is magamnak az íróasztalt -talán jobb nem leírni hogyan-, de tudod mi lett az eredmény? Józsi egyszerre két íróasztalt vett, legyen neki is :D, pedig előtte felajánlotta, hogy leköltözik az összecsukható asztalról a számítógépével a földre, legyen nekem hely az asztalon, csakhát nekem íróasztal kellett. A nappaliban van két egyforma íróasztal, amúgy a nappali még nincs rendesen berendezve, de reméljük majd lesz :).

márta said...

Nahát, úgy látszik, a nőknek valami mánia ez a saját asztal. Amúgy nekünk van egy a nappaliban, de azt azért nem szeretem, mert bármit teszek oda, azt mindenki megnézegeti, belefirkál, ilyesmi. Na, hát ha lesz asztalom,lesz, ha nem, akkor meg nem, van ennél sürgősebb dolog is a világon. Csak jódolgomban nyavalygok itt! :)

Időbeosztás-guru said...

Hmm...szerintem ezután úgy kell egy lánynak megkérni a kezét, hogy "Tessék, itt van egy iróasztal, fogjad!"

Gabi said...

Márta, totál megértelek a "saját birodalom" kérdésében. Én már a kezdetektől nyaggattam G-t, hogy nekem kell asztal a varrásra, de annak kellő távolságra kell lennie Noah szobájától, hogy mikor alszik is tudjak varrni....eddig a konyhaasztalt használtam, de úgy néz ki, hogy marad a régi felállás...ugyanis az "irodának" nevezett szoba pont Noah szobája mellett van...na bumm...

Hétvégére jó felfordulást :-)))

natikrisz said...

Hehe, nekem is lett iroasztalom a nyaron. Igaz, nem volt sok koszonet abban, ahogy vegul meglett. De lett egy kis sarkom s nagyot sem kell nyulnom, mert a Kedvese is ugyanaz, csak a masik fele. Szoval felhattal egymasnak kivaloan lehet dolgozni :D.
Nem lehet az iroasztalodat a galeriagy ala tenni? Vagy oldalt? Vagy valahovaaaaaaaa? Kell ott legyen egy kis hely! Gondolkodj IKEAsan, ott rengeteg jo otlet van. Kukkints fel a honlapjukra.

Hajra, en elvezem a felfordulasokat, de foleg azt, amikor utana megtalaljak a dolgok az uj helyuket. A Kedves mar kevesbe, mert o nem talalja a reformok utan a targyakat... Have fun :)

márta said...

Jaj lányok, de jó, hogy vagytok, teljesen lelket öntöttetek belém. :) A galériaágy alá, ami amúgy az Enikőé lesz, kerül az Anna íróasztala. Azért is van ez a felfordulás, mert ilyen sok iskolással a házban kell az íróasztal. Na. És hát az ágyunk mellett a sarokban lenne az az 50 centi ahova gondoltam én az asztalomat, mert máshol egyszerűen nincs hely.

márta said...

Persze az is jó, hogy ti is vagytok, fiúk, csak ti ezt valahogy nem is értitek teljes mélységében, hogy milyen fontos egy házasságban az íróasztal. Illetve Józsi már igen, és Naplopó meg olyan tanulékony, hogy ő már most meg fogja venni az íróasztalt a jövendőbelijének. :)

Anonymous said...

Hat akkor patko mar lesz, mar csak lo meg szeker kell majd hozza! Bocs a hasonlatert.

Anonymous said...

Szia, Márta!
Gondoltam, ha már a múltkor betolakodtam egy kommenttel, illene bemutatkoznom. Szóval, Levinek és Józsinak vagyok a másfeledik unokatestére, tehát a Manyi elsőuncsija. Kicsileának legközelebbi nővére, és ha így egyszerűbb, a Mike József felesége, a Samu sógornője. Gőzöm sincs, hogy ismersz-e valahonnan, de nekem az az érzésem, hogy ismerlek. Valahonnan. Egy ideje olvasgatom a blogodat, meg kell, hogy mondjam, nagy élvezettel! Nagy kár lenne, ha nem írnál! Hát így. Én a yahoo-n írogatok, megtalálsz a többieknél. Ha kedved tartja...

Na, ezt a szöveget ne publikáld, légyszi, csak nem láttam, hogy itt lehet-e másképp nem nyilvános üzenetet hagyni.
Üdv, Adina

márta said...

Hát persze hogy ismerlek. Valahonnan. :) Itt a kommentek azonnal megjelennek, tehát mindenki azt mond, amit akar, de ha akarod, letörlöm az előbbit, bááár nagy kár lenne érte, mert egyrészt én szeretem a nemzetségtáblázatokat :), másrészt pedig hadd hízzon egy kicsit a májam a dicsérettől ( najó, viccelek). Privát üzenetet a email címemre lehet küldeni, ami a profilomban van ( a fényképem alatt.) Én is szívesen olvasnálak, de ha csak a barátoknak szól a blogod, kérlek jelölj be ( a férjem neve alatt "futok"), mert én nem tudok bejelölni senkit, gőzöm nincs, miért. :)))

magdanya said...

tényleg tök jó ám ez a kis kuckócska-asztalocska! na most megmértem, 80x40-es, de ha nem magam mellett gyűjteném a feladni való csekkeket, meg a máshol is tárolható feleslegességeket, elférnék az 50 centin! szerintem a szobátok lehet egy mártaasztalnyival kisebb! főleg, hogy nappalitok is van! :-)

magdanya said...

jahj ez a blogger...
a matrai is én vagyok! (Magda)

márta said...

Képzeld Magda, egy csomót gondolkoztam azon, hogy vajon mit akarsz mondani azzal, hogy "mátraasztalnyi".:))))Aztán leesett, hogy nem is azt írtad. :))) Ha már minden nőiolvasóm azt mondja, hogy van olyan, hogy 50 centi széles asztal, akkor ez már biztos, hogy így is van.