"Drága kincse az embernek a szorgalom"

írja valahol a tőle megszokott bölcsességgel Salamon, csak most lusta vagyok kikeresni a pontos helyet, hogy hol. Ennek jegyében ma nagy szorgalmasan családunk minden tagja takarítgat, pucolgat, ilyesmi, azazhogy nem ennyire egyszerű és rózsás a helyzet. Ugyanis. A három lyánynak éppenséggel nincs nagy kedve a rendrakáshoz, hiába mondom nekik, hogy ennek most van itt az ideje. Gondolkoztam is ezen, hogy jogom van-e nekem ahhoz, hogy takarításra szólítsam fel őket, de arra jutottam, hogy igen, jogom van, mert meg kell tanulják, hogy egy családban a jogok mellett kötelességek is vannak. Meg amúgy is el vannak kissé kanászosodva, mert elég sok mindent megcsinálok a kedvükért, olyasmiket, amit már simán megtehetnének saját maguk is. Például Anna mindig tőlem kér vizet, pedig már hat éves és iskolás, és elvileg meg tudja engedni a vízcsapot és el is tudja zárni. De könnyebb neki engem nyüstölni minden apróságért. Na, hát mostanában azon vagyok, hogy nagyobb önállóságra bírjam őket, mert egyedül az én hibám lesz, ha még 18 évesen is ki kell szolgáljam őket. Amúgy semmi bajom a kiszolgálással, csak na. Csak ezt a sok kifogást, nyammogást, hajbakapást azon, hogy ki tett helyre több darab játékot, meg ilyesmit ne kellene most végighallgatnom!...(sóhaj :))