Az úgy volt,

hogy délben volt egy szabad félórám Enikővel, míg vártuk az iskolásokat. És hát elmentünk window-shoppingolni, hogy elegánsan fejezzem ki magam. Nézelődtünk, nézelődtünk jobbra-balra azon a szép kis sétálóutcán, ami az első képen van. Sütött a nap, csiripeltek a madarak. Nem ecsetelem tovább, legyen elég annyi, hogy betértünk abba a kis könyvesboltba, ahol már tudják a nevemet is ( pont Encinek köszönhetően:). Ugyan pont mellette megnyílt egy jóval nagyobb, csilli-villi könyvesbolt, de én hűséges vásárló vagyok. Én az olyan könyvesboltokat szeretem, ahol olyan kuckós, meg félig ki is olvashatom a könyvet, ha akarom, és kedvesek az eladók, mikor például véletlenül odapisil az ember gyereke. Na, hát az van, hogy megint nem tudtam ellenállni. Képzeljétek, végre ráakadtam a Mitch Albom könyvre, amit azóta keresek, mióta az oktatóm, akinél tanultam vezetni, telebeszélte a fejem, hogy ez muszáj elolvasnom. Hát nem hagyhattam ott, nem? Aztán még megvettem a "Régimódi történet"-et is, amit már olvastam ugyan, de jó, ha megvan itthon. Na, csak azért írtam le, mert ha már úgyis divat a könyvajánlás, hát ne pont én maradjak ki belőle ! :) ( Tudjátok, akinek nem inge....)