Nekem nincs kedvenc

évszakom. De ha lenne, akkor az ősz lenne az. Nem is akartam írni erről, mert az ilyen megihletődött bejegyzésekre általában nincs mit kommentelni, de hát ejsze nem vagyok én kommentfüggő. Ma reggel olyan jó kedvem lett, mikor jöttem hazafelé az autóval az ovitól, mert azt láttam, hogy nagy füves területeken a fűszálak telistele vannak harmattal, és ahogy a nap megsütötte őket, hát az csodás volt....még jó, hogy nem mentem neki semminek! Tegnap este meg egyik városszéli uton, ahol gyakran járok, ott bóklásztak valami fácánfiókák, annyira édesek voltak. Satuféket kellett bevágnom, hogy el ne üssem őket. Gondolkoztam is, vajon hogy tudnám meggyőzni őket, hogy kissé arrébb sétáljanak...Ma is ott mentem, és megkönnyebbültem, hogy nem láttam egy fácánfiókatetemet sem. Mostanában már sárga leveleket és gesztenyéket gyűjtünk a gyerekekkel. És én szeretem ezt az időjárást is, hol esős, de például most olyan idős-hölgyek-nyaraszerü. Tökjó.