Most olvastam,

hogy hosszú betegség után meghalt Polcz Alaine. Nem hallgattam ma rádiót, biztos ott is bemondták. Kicsit mellbe vágott ez a hír, mert nagyon szeretem az írásait, és egyik példaképem azért, mert azokból a hihetetlen szenvedésekből és nehézségekből, amikben része volt az életben, ki tudott hozni valami jót, amivel aztán másokon tudott segíteni. Egyik barátja elmondta, hogy egy zsoltáridézettel kívánt elbúcsúzni a világtól: "Mint az szép híves patakra a szarvas kívánkozik, lelkem úgy óhajt Uram!" Biztosan sokan tudjátok, de azért elmondom, hogy ő volt a magyar hospice létrehozója, és sok könyvet írt a gyásszal és haldoklással kapcsolatban. De például írt egy könyvet a macskákról is. :) Állítólag már régóta készült a halálra, úgy "mint ahogy mi készülnénk arra, hogy egy barátunkkal lemegyünk, és megiszunk egy kávét." Nem találkoztam vele soha, mégis hiányozni fog.

"Barátaim a bölények. Csapásaik a pusztán nyílegyenesek, mint a kifeszített kötél, száz meg száz egymás mellett. Hóviharban, ha az ügy reménytelen, nem trappolnak tovább ész nélkül, összeesésig; megállnak, megvárják amíg ellepi őket a hó." Mészöly Miklós

"Ezt a könyvet is befejezem, és lassan, lassan - remélem - az életet is. Talán tudom majd jól lezárni. Reménykedem. Trappolgatok még egy kicsit, s aztán megállok, mint a bölények. " Polcz Alaine ( Egész lényeddel )