Éppenséggel van

tíz percem Sára zongoraórája és Anna szolfézsórája között, és éppen ezért kihasználom az időt, hogy elmondjam: mivelhogy mostanában próbálom megreformálni az életemet,- hiába no, hatással van rám ez a belföldi politikai környezet - másképpen fogalmazva itt a rendcsinálás ideje minden téren: szekrények, a fejem, a gyerekek ceruzái, ilyesmi. És hát, szóval, arra gondoltam, hogy én olyan összevissza imádkozom. De tényleg. Annyi téma van, hogy mikor nekifogok, kapkodok ide is, oda is. És ezt olyan nemjó. Éppen ezért újra feltalálva a spanyolviaszt, minden napra beosztottam valamit, amiért imádkozom. Például hétfőn a családom tagjaiért, kedden becses önmagamért, szerdán a barátokért, igen, még a blogbarátokért is. Csütörtökön a gyülekezetünkért és a város-országért, éééééés pénteken amolyan hálaadó napom van, amikor mindent számba veszek, és megköszönöm. Szombat-vasárnap nem nagyon van időm imázni, mert tudjátok ,mindenki itthon van, aztán nincs egy perc nyugtom se. :) Na, hát ezt találtam ki.