Csak megemlítem,

hogy most meg már olyan valaki keveredett a blogomra, aki a "hogyan hódítsunk vissza valakit" ütötte be a keresőbe. Mi a manó, mi vagyok én, szívdoktor? :) Amúgy este van, meg minden, aztán nagyon kifáradtam és kalapot emelek minden dolgozó anya előtt, aki az otthoni teendőit munka mellett is el tudja látni. Én nem biztos, hogy tudnám. Estére úgy testileg, mint lelkileg teljesen lepukkanok.
De jó látni időnként, hogy van értelme a munkámnak, na nem a gyerekszoba rendjén mérhető ez le, de például ma este találtam az asztalon egy Sára által írott levélkét a következő szöveggel:" Jézus, én nagyon szeretlek téged. Hidd el nekem. Sára " Pont ma olvastam, hogy úgy kell fogadnunk Isten országát, ahogy a gyermekek teszik. Van mit tanuljak tőlük. Sára amúgy minden este olvas a kis Bibliájából, pedig be kell, hogy valljam becsületesen, hogy nem engem utánoz, mert én akkor olvasom általában, amikor egyedül vagyok. Ő maga vágyik rá, mert érzi, hogy ez más, mint a többi könyv. És most nagyon örülök, hogy minden hiányosságom ellenére, Isten megáldja a gyermeknevelést, és kipótolja azt, amit én elmulasztok vagy elrontok.