A reggelek

mostanában eléggé megváltoztak. Én már hat előtt kelek, megyek friss kifliért megint, aztán mivelhogy háromnegyed nyolcra be kell érni a suliba, már fél nyolc előtt el kell induljunk, mert reggel mindig csúcsforgalom van az utakon. Na, nem olyan, mint Pesten, de azért ez is csúcsforgalom. Úgyhogy még akkor is kapkodás van, meg minden, ha este bepakoljuk a táskákat, meg előkészítjük a ruhákat. Ma reggel is annyit járt a szám, hogy ébredjetek fel, kicsikéim, gyertek reggelizni, menjetek pisilni, de mindezt egyenként vagy húszszor el kell mondjam. Illetve nem tudom, hogy kell-e, nekem mindenesetre nem hiányzik ez az állandó noszogatás, meg gondolom, ők is unják, de ha nem tenném, szerintem még most is itt ásítoznának. Szóval, azon gondolkodom, hogyan alakítsam a reggeleket, hogy ne legyenek ilyen sietősek, hogy vidámak és jókedvűek legyenek. Míg óvodába jártak, könnyebb volt, mert nem kellett pontos időre beérni, és akkor olyat csináltam, hogy mesével ébresztettem őket, és mikor érdekes részhez értem, maguktól felkeltek és odajöttek mellém. És telente, mikor reggel még sötét van, mindig gyertyákat gyújtottam reggelihez, mondjuk ezt most is meg lehet majd csinálni. Ötleteket szívesen fogadok, csak ne azt mondjátok, hogy keljek fel egy órával hamarabb.