Wednesday, September 26, 2007
Márta-ramblings
Na, hát itt van a lovacskás dal, ha éppenséggel valakit érdekel. Közben meg erre is ráleltem, és eszembe jutott a film, emlékszem, egyszer éjjel néztem meg felirat nélkül, a földön ülve, meg minden, és valamiért nagyon tetszett, pedig hát nem valami nagyon mély, meg ilyenek, de azóta is ez az egyik kedvencem. Milyen érdekes, hogy egy-egy illathoz, vagy dalhoz adott esetben hozzátársítunk valamilyen élményt, aztán utána mindig eszünkbe jut, ha találkozunk vele. Például nekem a Bee Gees -ről mindig a matek szigorlatom jut eszembe, és ha megszólal valahol az All my sorrow, akkor talán még valami deriválásokat is meg tudnék oldani, amúgy meg biztosan nem. Aztán van egy bizonyos illat, nem tudnám mihez hasonlítani, amiről mindig a vonatozás jut eszembe, de nem akármilyen vonatozás, hanem kifejezetten azok az utazások, amikor valamiért Budapestre kellett utazzak. Nagyon szerettem oda menni, egy időben többször is kellett, és tetszik a város, meg minden, bár talán nem laknék (vagy nák?) ott, de a Duna partján kifejezetten szerettem bóklászni, meg a 4. vagy a 6.-os villamosra felülni. Volt, amikor pont az ellenkező irányba mentem, mint kellett volna, de hát az emberek nem a tájékozódási képességemért szeretnek, ha szeretnek. Hát ilyenek vannak. Amúgy meg azon gondolkozom, hogy vajon miért nem értem én mégsem ennek az egész egészségügyi biztostítós rendszernek az átalakítását, pedig egyszer már érteni véltem, de amit ma reggel hallottam a rádióban róla, az annyira nonszensz, hogy szerintem vagy a hírbemondó beszélt összevissza, vagy én értelmezek dolgokat összevissza, vagy mindkettő, mert az biztosan nem lehet, hogy a kormánykoalíció beszéljen zöldségeket...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
18 comments:
Hihihihi :D Bocsi Márta, de most muszáj volt jót nevessek, amikor rájöttem, hogy a linkbe neked is 2x csúszott be a http://, mint nekem annak idején, és meg is kérdezted, hogy mi van velem, hol jár az eszem? :D
Szóval most én kérdem: mi van veled, Márta, csak tán nem vagy szerelmes? :P
Most meg komolyra forditva a szót: egészen érdekes, amit irtal ezekkel a társitásokkal. Egyszer én is pont erről beszélgettem valakivel, hogy vizsgákra mindig ugy tanultam a kurzusokat, hogy tudtam, melyik képlet hol helyezkedik el a lapon. Aztán társitottam a képleteket, tételeket a zenével, amit épp hallgattam. Ha tanulás közben végig a lámpát vagy a butor sarkát néztem, akkor tutti, hogy még napokkal később is arról a dologról nekem az a konkrét dolog jutott eszembe. Aztán ritmust társitottam a dolgokhoz, egy-egy képlet pergős, dobos volt, mig másik lágy, keringős. Illatokról meg szinekről nem is beszélve...de még a leirott szavak is érzelmeket hordoznak, pl. szerintem a "mosoly" szó olyan vagány, mert van benne két kerek dolog, meg az s a közepén, hát pont ugy néz ki mint egy mosolygós arc. És szerintem ez a "mosoly" szó olyan narancssárga-pirosas színű. :D
Jólvanna, már kijavítottam...:) A kérdésed meg se hallottam, hát illik ilyet kérdezni egy férjes asszonytól? :) Tényleg, a mosoly, az narancssárga meg piros? Az jó, mert pont ilyen színű a sálam, amit mindig hordok.
Hát azt a bizonyos filmet én is földön ülve néztem meg, de már nem emlékszem, hogy felirattal vagy anélkül. És tényleg édi film.
Amúgy pedig lárifári, hogy a kormány nem beszél zöldségeket! Igenis beszél. De nektek legalább van kormányotok, itt nekünk lehet már nemsokára az sem lesz :) Ugyanis meg akarják buktatni a mostanit, csak az a bökkenő, hogy utána meg senki sem akarja vállalni a kormányzást, ilyet még nem láttam, senki sem akar miniszter vagy ilyesmi lenni :))
Hát ez nem semmi. De nem értem, akik meg akarják buktatni, nem azért akarják megbuktatni, hogy aztán ők legyenek a főnökök? Mer' általában így szokott lenni...
"illik ilyet kérdezni egy férjes asszonytól?"
Már hogyne illene? Hiszen naplopó nem mondta, hogy nem a férjedről beszél, s akkor meg hol a probléma?
Vagy....elszóltad magad? :)))
Nade, azt se mondta, hogy róla beszél. :) Amúgy szerintem a szerelem az legalább kétféle: az egyik, az olyan, hogy kómás vagy tőle, meg nem tudod belinkelni rendesen például a Republic dalt, vagy leejtesz mindent a kezedből, és ha meglátod a másikat, hát kimegy az erő a lábadból. Benne van a titokzatosság, hogy nem tudsz mindent a másikról. De ez elmúlik. A másik: mikor már tudsz mindent a másikról, nem dobban meg a szíved hangosan, ha meglátod, de a Republic dalt akkor se tudod rendesen belinkelni és a dolgokat akkor is kiejted a kezedből, bár ez szerintem lehet azért is, mert eredendően ügyetlen vagyok. Na, hát az legyen az én titkom, hogy most melyik eset áll fenn...:)
Még csak annyit, hogy én hiszek a sírig tartó szerelemben. :) Nade, nem is tudom, hogy jutottam ide, eredetileg egyáltalán nem is erről írtam! ...:)
:-))))))))
Hinni a sirig tarto szerelemben az valami olyasmi, mint amikor puskat tartasz otthon, es ha kezd kiszeretni beloled a feleseged, akkor lelovod?
Gondoltam én, hogy lesz valami kedves hozzáfűznivalód...:)
Kedves is voltam.. amikor gonosz es kotozkodo vagyok, olyankor mindig baltat irok puska helyett.
nemtom, szerintetek anonymnak lenni gyávaság, vagy vicces, vagy mi?
Magda, hát ő úgy anonim, hogy, hogy is mondjam, ismeretlenül ismerős. Mivel ez egy olyan blog, ahová bárki hozzászólhat, én nem ragaszkodom névhez vagy archoz. S csak akkor törlök le kommentet, ha nagyon olyan, de ez eddig csak egyszer fordult elő. Lehet, hogy nem vagyok normális, de megbízok az emberekben. Azért arra mindenkit kérek, ismerősöket és ismeretleneket egyaránt, hogy csak csínján a kommentekkel, mert eléggé bántódékony vagyok, vagy valami ilyesmi. :)))
Anoni, légy szíves küldj egy emailt erre a címre: prodan.martakukacgmail.com. Szeretnék kérdezni tőled valamit. Kösz!
tetszik amit irtál...illatokkal én is sok mindent hozok függésbena,nem az én blogom ezért nem kezdek példálózni!Én is hiszek a sirig tartó szerelembe.Jonathan azt kérdezte egyszer,"téged majd hogy fognak hivni?"mondom miert?hát meddig akarsz papaval lenni mig meghalsz?mondom igen...akkor egy nyugott mosolyt láttam az arcán(jó barátaink elválnak,és ö is megtudta,ezért kérdezte)na,mégis hosszu lett a komentem...sorry!
Márta, te megint rekordot akarsz dönteni a begyűjtött kommentekkel?
:D
Szerintem inkabb a kommentelok megereztek, hogy mi forog a fejeben s mit fog irni a kovetkezo posztban, ezert mutatnak ilyen nagy erdeklodest.
Ha mar az anonimnal tartunk, jobban szeretek azokra a nevtelen hosokre es partizanokra gondolni, akik onzetlenul tevekenykednek.. kicsit sem kivagyiskodnak a nevukkel.
Post a Comment