Néhány napja

esténként a "Maja, a méhecské"-t olvasom nekik folytatólagosan. Mondjuk, tegnap este éppenséggel nem is, mert őszintén szólva annyira kiborítóan viselkedtek,- mert szoktak a kis drágák, ilyenkor visítoznak megállás nélkül, és süketek az anyai szóra, meg ilyenek - na szóval, nem olvastam semmiféle mesét és punktum. Inkább nyugtatókra lett volna szükségem :) De ma este pótoltuk, na nem mintha kevésbé lettek volna süketek meg visítósak, de talán én voltam jobb lelkiállapotban. Hova is akarok kilyukadni ezzel? Hát oda, hogy ők mind éberebbek lettek, én meg közben annyira álmos, hogy alig forgott a nyelvem. Hát ilyenek nálunk esténként a meseolvasások, meg minden...