pószthoz hasonlóan most belinkelhetném egyik megfázásosat is, mert hát beleestem az e heti esedékes nyavalyába. Ezután csak akkor fogom említeni az egészségi állapotomat, ha semmi bajom. Amúgy semmi komoly, csak éppen egy oktávval lennebb van a hangom, a meseolvasásaim végére pedig már csak suttogok, ilyesmi. A legjobb az egészben az, hogy így éjjel-nappal hordhatom a jó kis piros-narancssárgacsíkos sálamat, mert azt nagyon szeretem. Enikő már második napja nem megy oviba, mert elhitette velem tegnap reggel, hogy ő rettenetesen beteg és köhög szegény. De például azóta, hogy felhívtam az ovit és kijelentettem néhány napra, egyet sem köhögött, sőt egy árva pézsét sem használt el. Pedig már azt hittem, engem nem lehet becsapni ilyesmivel.
Amúgy meg az jutott eszembe, hogy én mennyire le vagyok maradva kultúrális szempontból. Például ezer éve nem voltam színházban. Mikor még Székesfehérváron laktunk, gyakran jártunk színházba is, koncertre is, mert volt egy barátunk a zenekarban, és ő szerzett nekünk olcsóbb jegyeket. Igaz, akkor nem volt még gyerekünk. De azóta se voltunk sehol. Meg múzeumlátogatásban is le vagyok maradva. Ha bekerülnék egy puccosabb társaságba, hát hozzá se tudnék szólni semmihez.
1 comment:
Akkor mit mondjak én???Mert én ezeregy éve nem voltam színházban, pedig itt is lenne hova menni. De reménykedek, hogy eljön még az az idő is, amikor a rajkókat egyedül hagyhatjuk este és mehetünk mindenféle ilyen helyre és akkor bepótoljuk a mulasztást. Addig beérjük az itthoni színjátékokkal.:):)
Post a Comment