beszélni az életem más dolgairól is. Mégpedig őszintén. Remélem, az már kiderült, meg hát aztán egy sereg ember közületek ismer, mint a rossz pénzt, (vagy ez más szólásmondáshoz passzol?), hogy keresztény vagyok. Elég rég megtértem, és hát gondolom, már rég előrébb kellene tartsak "a hit dolgaiban", de olyan időszakaim vannak néhány éve, hogy örülök, hogy egyáltalán hiszek. Azt, amit régen olyan egyértelmű volt elfogadni, hogy úgy van, azt az ember, legalábbis én, egy idő után megkérdőjelezi. Kételkedésből kételkedésbe esik. Az egyértelmű számomra, hogy nem egyedül vagyunk, hogy Isten van, Ő teremtett, hogy értelme van ennek a néhány évnek, amit itt töltünk. Amikor keresztény lesz valaki, akkor rálép egy útra, amin menni kell, tehát nem állunk egy helyben, mindig fejlődünk, és ez egy olyan út, aminek célja és értelme van. Külsőleg pont olyan emberek vagyunk, mint mások, nincs se több pénzünk, se kevesebb problémánk vagy betegségünk. Az egész nem arról szól, hogy mi akkor most több kedvezményt kapunk Istentől.
Ja, hát voltak olyan időszakok ezen az utamon, amikor minden világos és tiszta volt. És vannak olyan időszakok, amikor semmi se világos, és semmi se tiszta. De annyit már megtanultam már csak a túrázásaink során is, hogy minden más út ilyen. Rálép az ember egy ösvényre, vannak bizonyos jelek felfestve, és akkor megy, akkor is, ha süt a nap, de nem áll meg és nem fordul vissza akkor sem, ha dörög az ég és zuhog az eső, és nem lát maga előtt már egy árva jelet sem.
Na, hát nem tudom, mit még írhatnék erről. Csak gondoltam, azért mégis írok valamit, mert hozzám tartozik ez is, vagy inkább én tartozok hozzá, és hát, bár most éppen nem vagyok a helyzet magaslatán, szívesen beszélek bárkivel erről (is).:)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
13 comments:
Milyen érdekes, hogy hasonló dolgokon megyünk át. Olyan jó, hogy írtál erről. Engem azért az vigasztal, hogy Isten tudja, mit tesz és lehet nyugodtan kételkedni (sztem pont ezért szeretem Jóbot, mert ő merte, még azt is megkérdezni, hogy mi a csudának született, és Isten mégis nagyra értékelte a hitét. Szerintem a hit nem arról szól, hogy soha nem kételkedünk, inkább arról, hogy ezeket képesek vagyunk Istennek kiönteni...
üdv. D-tól.Mondtam neki mit irtál!Gratulál a blogodhoz!:)
Kösz, nem is tudtam, hogy még emlékszik rám.:)
Ennyi spiritualis tudast meg nem lattam ilyen pici helyen felhalmozva:).. csak arra akartam rakerdezni, hogy a 8. sor kozepen van egy picike tores.. milyen az, amikor te ketelkedsz, ha olyan egyertelmu az I(iii)sten letezese?:)
Igen, kissé ellentmondásos, mint jómagam is úgy általában, de akkor hát előveszem megint a túrázós dolgot...Nem tudom, voltál-e már olyan igazi gatyaszaggató túrán, amikor cipekedsz meg minden. Mikor elindulsz, világos, hogy a csúcsra tartasz, az ott az ösvény, az ott a jel, ez itt a térkép, meg az iránytű. Süt a nap, meg minden. Aztán mind mész, és már nem süt a nap, beburkol egy hideg felhő, aztán esik az eső, elázik mindened, akár szakadék is lehetne előtted, nem látsz semmit. Szidod magad, hogy miért kellett elindulni. Talán nincs is ott semmiféle csúcs, ha meg van, akkor nem éri meg ez a gyötrelmet. Aztán, ha az ember kitart, mégiscsak ott lesz a csúcs és sokkal szebb, mint képzelte. Na, ez az amiben reménykedem. Csak mikor a zuhéban vagy, nehéz hinni, hogy szép lesz. Na, nem tudom, hogy másképp magyarázzam meg a kétely és a hit együttlétezését...:)
jaj,drága hogy ne emlékezne rád:)épp most mondja hogy te mindig kicsi helyes leányka voltál és szép dús hajad volt...na,és még azt gondoltad nem emlékszi rád?:))na,most is ugyanaz maradtál:)tényeg én nagyon örülök annak hogy ujra tudtatok róllad!Puszi neked!:)
Azt hiszem, mar ertem.. nem a fonokben ketelkedsz, hanem onmagadban, meg a sikerben.. erdekes, mert ilyenformaban sohse hasznaltam volna a "ketelkedni" szot.. szoval megint fejlodott a szokincsem.
Marika: most is dús a hajam, bár helyes kicsi lányka már nem vagyok...:)
Anon: gyanúsan szelíd vagy, csak tán nem vagy beteg? :))
Ezzel én is egyetértek, hogy a keresztyén élet nem jelent automatikus boldogságot, meg sikert, meg jólétet, stb. De az biztos, hogy amióta hiszek Benne, az életem teljesebb, stabilabb, van egy biztos alapja, célja és tudom, hová érkezem. Nagyon jó a hasonlatod a túrázásokkal, igen, a keresztyén élet is egy nehéz túra, de van garanciád arra, hogy megérkezel a gyönyörű, napfényes hegycsúcsra és ez a garancia Krisztus.
A tema megkivanja az ovatossagot:).. igy ir az erdeklodo olvaso, aki nem akar martirra valni.
Már nem azért, de a mártírok pontosan hogy az ellen-táborból kerültek ki még régen, (márminthogy felőled nézve ellen , érteeed...:) Belőlük lettek aztán a szentek, vagy nem tudom, ebben a témában egyáltalán nem vagyok jártas. De ezt már csak azért teszem hozzá, hogy nehogy már ne az enyém legyen az utolsó szó. :)
well said.
Én legeslegjobban Lawrence J Crabb-et szeretek ilyenkor olvasni. Ő amolyan veseszaggató, maszkokon átlátó féle ember, aki nem ismer megalkuvást, ujj mögé bújást ha hitbéli dolgokról van szó. És Főleg nem traktál majd "minden jó lesz, keep smiling" mesékkel. én szeretem legalábbis. pl Mélybenéző, vagy a Közelebb Istenhez, mindkettőt a Harmat adta ki.
Post a Comment