Sunday, September 16, 2007
Azon gondolkozom,
hogy milyen keskeny az a határ, mikor az ember, de főleg az ember lánya már úgymond kontroll alatt tartja a háza népe dolgait. Tehát van egy pici kis vonal, amelynek hol alatta vagyok, hol felette. De sokszor inkább csak alatta. Engem ma sokszor elfogott egyfajta pánik, hogy ha fejre állok, akkor se tudom rendesen rendbetartani a lakást, akkor se tudok a Példabeszédek 31 asszonya lenni, pedig nagyon szeretnék. Lehet, hogy van, aki érti, miről beszélek. Azt hiszem, ideje lenne megtanulnom rendesen beosztani az időmet. Van aki tíz gyereket nevel, s mellette könyvet ír, meg ilyesmi, tehát elvileg mindenre van bőségesen idő, csak én nem tudok vele bánni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
Lehet, hogy könyvet ír, de a 10 gyerek mellett nem blogol :DDD
De, olyan is van, aki a 10 gyerek mellett blogol. Most már tényleg nincs mentségem semmire. :)
De az a valaki nem te vagy :D és ez így jó. Egyébként azt gondolom, hogy néha eszméletlen energiát kapunk egy ideig, de ezek különleges időszakok. Mindennek megvan az ára - a magam bőrén tapasztalom...
Ne aggódj nem csak te vagy igy vele,nekem se megy jobban,mikor végig mentem a lakásom és azt hiszem most minden rendbe,akkor látom meg hogy ujra kezdhetem...és igy forog ez nap mint nap...de én megtanultam azt tenni ami fontos,és idöt szakitani a gyereimre és szerintem ez fontosabb mint az hogy a akás ugy nézzen ki mint egy patika!Na,jó kedvet neked!Puszillak!
Húzd néha lejjebb azt a pici kis vonalat.
na nekem nem tíz, de azért van egy pár gyerekem (3pici 2nagy, + 3gratis, akikből egy él velünk, ill. most Pesten koleszos), és blogolok, meg loholok, meg takarítok, meg mosok, meg ruhát teregetek, gyereket kergetek, fektetek, ébresztek, etetek, pelenkázok, bekötöm, kikötöm, szétszedem, összerakom, stb... (de ezt szerintem sejted! :-))
naszóval arra jutottam, kompromisszumot kell kössek, valamint mérlegelnem kell, mit miért! ahogy Marika is írta!
már nem érdekel, hogy néha tök elsivatagosodik a nappalink, mert a homokozó valahogy mindig beszökik a lakásba a gyerekekkel együtt... és a gyerekszobában is néha beérem a látszatrenddel (épp csak ne lépjünk rá semmire, majd máskor válogatunk)! :-) na, szerintem nem olyan vészes!
egyébként végsősoron nem olyan ciki, ha előző nap listát írsz a tennivalókról! :-D
Köszönöm Nektek a biztatásokat! Üdvözöllek innen a vonalon felülről, ahova per pillanatnyilag átcihelődtem magam :) Ééééés,a kommentjeiteket meg fogom mutatni T.nek is, aki egy személyben életem boldogítója és kritikusa is :)
Akkor még kiegészítem, ami idekívánkozik belőlem: szóval, olyan jó, hogy önmagunk lehetünk, hogy nem kell 10 gyerek mellett könyvet írni meg blogolni, hanem te lehetsz Márta, én meg Noémi, meg néha Ruti :D És ez így jó és szép. Isten annak örül, úgy érzem. És így teljes és csoda a mi életünk is, mert azt tesszük, ami a mostani feladatunk. Azért lehet, hogy egyszer könyvet is írunk, ki tudja :DD, kitelhet szerintem tőlünk :D Addig is gyűjtsd a manóid aranyköpéseit, hogy színes legyen a majdani könyv :D
Szerintem te igenis sokat teszel, mert ha jól emlékszem, Churchill mondta, hogy könnyebb egy államot vezetni, mint négy gyermeket nevelni. Azért három sem semmi! És aki a gyermekeire szánja ideje nagyrészét, szerintem az teszi a legtöbbet!
nagy kő esett le a szívemről...
:D
Post a Comment