Mazsola

Sára már hét éves, de még nem engedtük el sehova egyedül. Úgy értem, el mehet játszani vagy aludni a barátnőjéhez, de egyedül a játszótérre vagy máshová még nem mehetett. Féltős szülők vagyunk, na. Ugye, annyi mindent hall az ember, meg aztán egyszer el is veszítettem a központban, ahonnan ő magában hazajött, de én ezt nem tudtam, és hát, na, senkinek se kívánom azt az érzést, mikor nem tudja, hol is van a gyereke. De ugyanakkor nem is akarjuk agyonfélteni, mert meg kell tanuljon egyedül is boldogulni valamikor. Fogalmam sincs, mikor, hova kellene már elengedni, hogy jó legyen. Ma azért nagy lépést tettünk meg ezen a téren, mert... az úgy kezdődött, hogy főztem egy kis tejbedarát. És Sára mazsolával szerette volna enni, de nem volt itthon. Mondtam neki, menjen el a boltba és vegyen magának. Látnotok kellett volna, mennyi jótanácsott kapott, az apja felszerelte walkie talkie-val is, hogy abban a 10 percben is, amíg távol van, tartsuk a kapcsolatot, ugye :) Na, a lényeg, hogy sikerült az akció. Sára életében először egyedül bevásárolt magának.