de azért elmondom, hogy érdekes, ahogy Anna viszonyul a különböző színekhez és mintákhoz. Mert ugye nem mindegy milyen színű tányérból eszik, meg ilyenek. Van néhány Sárától örökölt ruha, amit nem vesz fel, mert fél a mintázatától. Például ma egy nadrág piros csíkjaitól tartott. Jó, nem nagy ügy, veszünk fel másikat, de olyan fura, vagy mi...
A másik: ha van valakinek egy rövid ( kb. egy -másfél oldalas) népmeséje, megköszönném és karácsonykor küldenék neki mézeskalácsot érte, ha elküldené nekem. Sárinak lenne szüksége rá egy mesemondó versenyen, és nekem csak olyan nagyon hosszúúúúak vannak...( Lehetőleg legyen benne az is, hogy :"szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!" :)...najó, csak viccelek).
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Keresd meg könyvtárban az "Icinke-picinke, Népmesék óvodásoknak" könyvet! Abban vannak rövidek, hosszabbak, de egyik sem olyan hosszú, mint a 77 magyarban.
Ebből tudnék küldeni, ha kell.
A lapos vas
Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, még azon is túl, volt egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt három fia. Mikor meghalt, a három fiúnak meg kellett osztozni a vagyonán. De nem volt más vagyona, csak egy nagy lapos vas. Azért, hogy el tudják osztani, el tudják vágni, beletették egy cseber vízbe, hogy lágyuljon meg.
Amikor a vas meg fog lágyulni, s a három fiú meg fog osztozni, én is a mesémet tovább fogom mondani.
...
Ezzel biztos sikert aratna :-))
Kösz, Katka, hétfőn ugyis megyek könyvtárba.:)
Post a Comment