Tuesday, November 27, 2007

Vajon

nagyfokú gyengeségre vall-e az, ha valaki rájön, szüksége van másokra ahhoz, hogy boldog legyen? Najó, ez talán túl pátoszosra sikeredett, legyen a boldog helyett az, hogy jó napja legyen. A boldogságot még soha senkise tudta rendesen definiálni, úgyhogy ne is beszéljünk róla. A Biblia se beszél sehol olyanról, hogy boldogság, örömről igen, és azt hiszem, a kettő nem ugyanaz. De lehet, hogy tévedek, nem végeztem én teológiát. Hol is tartottam?
Ja, szerintem az igazán erős lélek elvan önmagában is, nincs szüksége különösképpen másokra, nagy valószínüséggel nem ír blogot, nem vár kommenteket, nincs rajta az iwiwen, meg ilyenek.
De az is lehet, hogy tévedek. Minden meglehet, mert most se vagyok normális, hogy egész este a "Jó reggelt, jó reggel!"-t hallgattam. Bár ha várok még egy kicsit, még aktuális is lesz...

12 comments:

Anonymous said...

Makha ikhen tsak tsatsikha, hah szhapath mekhietyhesznhem moshth. A boldogsagot nemcsak hogy definialtak, de meg kulon tudomanya is van, Arisztotelesz ota (Etikanak hivjak, es ez bar hivatalosan a "ember-ember kozotti viszonyok, szokasok, normak, a tabuk es a moral filozofiai igenyu tudomanya", valojaban az etika a boldogsag tudomanya.. mert bar a kutakodas targya az emberi kozosseg, a celja mindig a boldogsag es a jo elet felterkepezese). Ha mar ugyis mindig ajanlanak itt neked konyveket, talan nem haszontalan, ha most alaposan felvagok a muveltsegemmel, es mindent kiirok magambol (ma egesz nap ezt teszem.. felvagok.. felvagott lesz belolem meg igy a vegen).. ami a temarol intuitiv, naiv modon felterkepezheto, azt Arisztotelesz becsulettel kikutatta es leirta, az un. Nikomakhoszi Etikaban (nem az Eudemoszi, es nem a Nagy etikaban.. azok frusztraltabb es toredekesebb irasok, az Eudemoszi etikarol kb. mindent elmond, hogy a masodik oldalon be van benne bizonyitva, hogy meg se szuletni sokkal jobb, mint elni.. no comment).. az azota eltelt idoben szamottevo filozofiai kiserletek tortentek, hogy "elmeletileg" is megalapozotta tegyek az ebben foglaltakat.. tulajdonkeppen Spinozatol Kantig, egeszen Heller Agnesig bezaroan (akinek tudomanyos erdemeit a neves elodok hosszu sora legkevesbe sem csokkenti vagy vonja el).. de most nem erdekes, hogy ezek a ferfiuk es asszonyok micsoda gondolati akrobatikakat vetettek be azert, hogy tudni is lehessen arisztoteleszt, ne csak hinni.. a hitre kulonben is fogekonyak megelegedhetnek az eredetivel, a Nikhomakhoszi etikaval.. ha egyszer veletlenul raszannad magad, hogy elolvasod, tessek figyelmesen ragcsalni, megerteni, mit jelent "nem felmuvelten atertelmezve" az arisztoteleszi kozepszer-elv (ami eredetileg kizarolag erenyekre volt kitalalva), megerteni az allamtudomany-bevezetest, stb. (amugy abban komolyan a josagrol, boldogsagrol, baratsagrol irnak.. es minden benne van.. es aki azt mondja, hogy nem tetszik neki, annak nincs igaza)

Anonymous said...

Jaj, es csak a valtozatossag kedveert irtam konyvajanlot, tudnek kotekedni is, de mindig csak kotekedni hosszu tavon unalmas.

márta said...

Én tényleg elég csacsi vagyok. A boldogságot valami érzelmi vagy hasonló dolognak képzeltem, ami nincs is "abban a lepárolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember képzeli." Azt szokták mondani az átlagemberek, hogy például "ez volt életem legboldogabb napja", meg ilyenek, csak innen gondoltam...De amúgy nekem, hitre fogékonynak, sokkal szimpatikusabb a boldogság etikához, s minden ilyesféle erkölcsös dolgokhoz való kötése, igazán. Te mindezt, amit itt felsoroltál, tényleg el is olvastad? Le a kalappal. S most ki a szalonista, he? :) S nehogy azt hidd, hogy most elszaladok elolvasni ezt a sok mindenséget, így is haragszom, hogy rákattantam miattad Mr. Vonnegutra. Éééés lehetne, hogy egy következő kommentben írjál egy kiselőadást mondjuk a protonokról és elektronokról? Majd írni fogok mondjuk arról, hogy véletlenül kiborítottam a felmosóvedret, amiben valami tisztítószeres víz volt, és innen kiindulva lehetne írni a vegyszerekről, kémiáról, protonokról, ilyenekről...:)

Anonymous said...

Igyis untatlak a hulyesegeimmel.. mondjuk jo is ez a par plusz kilometernyi betu, hamarosan kiveszem a karacsonyi szabit, aztan csak a falak fognak kongani, mert nem irok.. szalonistak ti vagytok, mert mindig csak a cimeket dobaljatok fel, meg ajanlot se irtok hozza, csak ilyen felszavakat, hogy "olvasd el Kertbenka Paltol a Tetova tobias tizenharmadik testamentuma cimu tragediajat!".. szoval unimformativ lereagalhatatlansagokat.. ez a ti bunotok, vilagi hivalkodasotok okan.

(Antiszalonista torekvesbol: ujraertelmezve kisse, szerintem vegul is arrol szol ez a jatek, hogy az ember belso tokeletlensegei, fajdalmai, "hogy nem lehet boldog", mindig valami erenytelensegbol fakadnak .. vegso soron a tokeletesen erenyes ember (aki nem szereny, mert a szerenyseg egy normalis etikaban sem ereny.. a tokeletesen erenyes ember a legnagyobb hangu, a legerosebb, a legbatrabb es a legfurgebb eszjarasu is.. jellemzo arisztotelesz leirasara, hogy ez az ubermensch meg politikus is, csak hogy ne a nyomik iranyitsak szegeny egyszeru embereket) is lehet szomoru, ha olyan sorscsapasok erik (ezert boldognak csak az erenyes, sorsukat tulelt ferfiakat lehet nevezni).. de ha nem erik sorscsapasok, akkor egyedul o erezheti jol magat az elok kozul, a sajat alkoto erejevel.. termeszetesen a hetkoznapi kulturaba ez olyan borzalmasan toredekesen folyt at, hogy "nincs boldog ember (mert ugye hany erenyes ember el vajon)" "az elet celja a harc", blablabla, stb., torzitott marhasagok.. a "szerenyseg ereny" is ide tartozik, mert azt a tomegek zabolazasahoz talaltak ki (meg hogy jo embereknek rosszak mondjak meg, mit tegyenek))

márta said...

A szalonistás kritikádat elfogadom.
Ezt a boldogságos dolgot viszont tökmásképpen látjuk. Amúgy megkérdezhetem, hogy te boldog vagy-e, mert minden ilyen szépen felépített elmélet addig szép és jó, és igaz, ha az működik. Tudom, hogy ez már személyes kérdés, de tényleg érdekelne.
Nincs olyan, hogy tökéletesen erényes ember. Mutass nekem egyet. Ha nincs, akkor nincs is miről beszélni, hiába lehet nagyon szép és tanulságos az a könyv, vagy elmélet.
Azzal egyetértek, hogy a boldogság nem egy olyan valami, ami kizárja a szomorúságot, bánatot, mert az senkit sem kímél meg. Éppen ezért van szüksége az embernek valami olyan belső erőre, ami lehetővé teszi, hogy bármilyen körülmények között tiszta, egyenes, meg hasonlók maradjon. Tapasztalataim szerint (de én nem vagyok übermensch), ez nem megy egyedül. Tudod, hogy itt Istenről beszélek, aztán most jól kinevethetsz, de én a saját életemről beszélek, ezért érdekelne, hogy te boldog tudsz-e lenni, és erényes, meg ilyenek önmagad erejéből. És itt most bravúrosan visszakanyarodok az eredeti témához is valamennyire, hogy lehet-e úgy boldog valaki, hogy közben nincs szüksége másokra. (És akkor már most boldog karácsonyt kívánok, mert egyszercsak eltűnsz, aztán nem lesz kinek...)

Anonymous said...

Mar miert ne volna.. eloszor is, ott van Obi Van Kenobi (Master Kenobi, esetleg Commander Kenobi, de Ben Kenobinak is hivtak).. a profetak kozott is akad.. aztan a jo oreg Szokratesz.. nem is beszelve, hogy Arisztotelesz a sajat eleterol irta a konyvet.. es ott van a nagy Thomas Jefferson.. o is egy edes pofa lehetett.. a masik kerdesre se nehez megfelelnem.. mivel vizsgaidoszak kezdete elott T minusz 2 het van, a sok nem alvas es stressz miatt megszunt az erzekelesem.. lehet, hogy ez a boldogsag? Hmm?

De ratapintottal, pont ez az en "nem vagyok ubermensch" tipusu hozzallas a hororso.. a kiborito.. ez a lelkileg megtort hivo, aki befogadja Jezust, es az megbocsat neki, annak az alazatos konyorgonek.. udvot hoz a lelkebe, meg cukrot kever a sos konnyeibe.. ez a fajta elohalottsag, amit egyesek meg beavatottsagnak sem atalkodnak hivni.. ami el, mozog, novekszik, az nyerhet, veszthet, akar meg el is pusztulhat.. de nem adja fel magat.. mert ha vannak dolgok, amiket csak o csinalhatna meg, akkor talan bun, ha egy olyan istenre bizza, aki keptelen ra, vagy talan nincs is.. olyan undorito.. hogy az atlagember a tehetetlen szerenyseget javallja, mert az az egvilagon senkit sem zavar, a Jezusokat meg keresztre szogezi.

(Jaj, es nem igaz, hogy nincs ertelme beszelni rola, ha nem tudok mutatni, vagy nem volt.. ha akarcsak letezhetne egy is, a jovoben, kifejlodhetne, mar megerne beszelni rola, bar biztos keresztre feszitenek ot is.. jo, a blogolvaso bibliakutatok biztos kepesek szolgalni Jezus kerlelhetetlen szerenysegenek bizonyitekaival.. azert gondold vegig, nem atalkodott isten fianak nevezni magat (az mindegy, hogy az volt-e), cikizni a gazdagokat, es kioktatni a hulyeket, meg csodakat is tenni.. persze ha ugy ertelmezed, hogy a sorsa egyfajta buntetes azert, mert nem volt alazatos, es elhetett volna boldogabban is , akkor lehetsz nalam is avantgardabb.. mert mindenkinek csak egy elete van.. szoval szerintem a kerdes nem az, hogy univerzalisan boldog vagy-e, hanem hogy elhetnel-e boldogabban, konnyebb szivvel.. magadon segitve)

márta said...

Ki ez az Obi? Soha életmben nem hallottam róla.
Eléggé zavaros, amiket írsz, már ne is haragudj. De ha vizsgaidőszakban vagy, akkor megbocsátható, én ilyentájban még zavarosabb voltam.
Egyrészt: Jézus abszolút nem volt szerény. Kicsit figyelmesebben kellene olvasnod az életét, már ha olvasod. És szerintem te összetéveszted a szerénységet az alázatoskodással vagymivel. Másrészt meg pont te vagy az, aki (ál)szerénykedsz. "Igyis untatlak a hulyesegeimmel...", közben meg pontosan tudod, hogy nem. Na, már nem tudom, mit mondjak. Én nem vagyok élőhalott, és te valamit nagyon félreértesz, félremagyarázol, de ez nem biztos, hogy a te hibád. Azért lehetnél kicsit nyitottabb is, arra gondolva, lehet, a másiknak is van igaza. De nem , te gondolkodás nélkül elutasítasz mindent. És igenis, a dolgok vagy működnek az ember személyes életében, vagy aprópénzre tudod váltani a nagy elméleteket, vagy nem. És egyáltalán nem mindegy, hogy igen, vagy nem, pontosan amiatt, hogy csak EGY életünk van, és nagyon nem mindegy, hogyan éljük le.

Anonymous said...

Szerintem az alszerenyseg sem rosszabb stiluselem, mint peldaul a metonima, vagy akar az alig alkalmazott alliteracio.. elohalott meg ne is legyel.. lassuk csak.. nyitatlan vagyok.. elszamolok haromig, es visszaolvasok.. humm. egy, ketto, harom .. je, felrehordtam.. de erdekes.. szoval.. ujraolvasva Marta minusz kettot, ugy erzekelem, nem az erenytan ellen lazadsz, hanem csak arra vagy kivancsi (es ez a kivancsisag inkabb kedves, mint goromba), hogy mi .. mi .. mi .. mi ad erot az embernek, hogy el birja viselni elete minden apro nyuget? (Most mar jol ertem?) Erre a modern szocialpszichologianak van nemi valasza : mindenekelott megfelelo minosegu tarsas kapcsolatok (na jo, igazabol harom valasza van: 1. jo csaladi kapcsolatok, 2. jo barati kapcsolatok es 3.) kreativ munka.. , ez minden, mi az eletminosegen javithat.. elvileg ha ez a harom mukodik, es jo, es a szemilyeg is rendben van , akkor minden oke). Hogy az etikaval ez hogy talalkozik.. az biztos, ott ezeket mericskelik, vizsgalgatjak.. de hogy le van-e irva explicit, hogy a jo eletnek ezek a feltetelei.. azt hiszem, igen.

Szajtepes meg: a modern szocialpszichologia ugy veli a boldogsagrol, hogy vagy megvan az 1-2-3 jol, plusz meg az erenyes elet is, vagy a vilag osszes hite sem segit (a hitkozossegek igy ertelmezve atmenetet kepviselnek az 1 es a 2 kozott).

Ugyhogy megse vagy csacsika.. a boldogsag nem feltetel nelkuli .. az 1-2-3-akat a mester is javasolta, mindig atragni rosszkedv eseten, es ha gubanc van, kalapalni rajtuk.. ezert tartozom egy bocsanatkeressel es egy bokkal.. a bokot majd legkozelebb.. jah, es ha ez is melle ment, akkor tessekprobalnivisszateriteniengem .. ma kedvesebb vagyok, de meg igy se tul nyitott.

márta said...

Nekem a csacsi a zsiráf mellett a kedvenc állatom. Egyszer egy csacsira azt mondtam, hogy "látjátok gyerekek, ez egy ló". És akkor a szamár iá-zott egyet, és én felismertem, hogy rokon lélekkel van dolgom.

márta said...

Nekem a csacsi a zsiráf mellett a kedvenc állatom. Egyszer egy csacsira azt mondtam, hogy "látjátok gyerekek, ez egy ló". És akkor a szamár iá-zott egyet, és én felismertem, hogy rokon lélekkel van dolgom.

márta said...

Lassan hagyományt teremtünk abból, hogy valaki bocsánatot kér a végén...

Anonymous said...

Hatarozottan jobb szokas, mintha pl. valaki mindig belehalna a vegen (mint nemely romantikus filmekben szokas).. valoszinuleg ez a hulyesegek elkerulhetetlen vonzata amugy .. akinek sokat jar a szaja, mindig muszaj valakitol bocsanatot kernie, legfeljebb elfelejti.. elvegre.. ha valamire kivancsi vagy, nem ezer szo erdekel, csak az a harom-negy megfelelo.