Rájöttem ám,

mikor szeretek még a gép előtt ücsörögni...Amikor valami kiborul a konyhában. Most éppen egy nagy tál pattogatott kukorica bizonyította be a gravitáció működését, és nem tudom kinek lenne kedve összeszedegetni, mert nekem ugyan nem. De még mindig jobb, mint mikor egy kiló cukor borult ki. Nagyon szép kis grafikákat és fotókat nézegetek amúgy, és közben arra gondolok, hogy-hogy nem szorult belém semmiféle művészi vagy ilyesmi adottság. Jó lenne valakitől kölcsönkérni valami tyúkokat, azok összecsipegethetnék azt a kukoricát...