Mióta

egyedül vagyok, najó, azért nem teljesen egyedül, de bizonyos szempontból igen, na azóta: nem tudok rendesen aludni éjszaka (ezt onnan tudom, hogy reggel emlékszem, milyen volt az óra mondjuk háromkor vagy négykor), nincs kedvem enni (hétközben nem főzök magamnak, és csak rábeszélésre tudok enni vmit), meg ilyenek. Ez van, ha az ember megszokja a jót, aztán meg meg kell szokja a hiányát. Nem nyavalygásképpen mondom ezeket, csak megállapításképpen, hogy ilyenek vannak. És állítólag még 41 nap van karácsonyig. Anna tegnap kapott egy szaloncukrot, és szépen eltette karácsonyra, illetve míg haza nem jön Apa, hogy majd őt is meg tudja kínálni belőle. :) Na, ezer szerencse, hogy sietnem kell téligumiasítani a Toyotát, mert ez majd jól visszazökkent a normális gondolkozásba, meg minden...