Brrr, micsoda idő

van kinn, komolyan akkor is fázom tőle, ha benn amúgy meleg van, meg minden. A gépemről ne is beszéljünk, egy barátunk elvitte szétszedni, és mindenki azt mondja, nem az én hibám, hogy elromlott, amiről nem vagyok meggyőződve. Amúgy nekem nem jelent problémát elismerni, ha hibáztam.
Tegnap este nagyon hamar lefeküdtem, aztán T. felhívott :), de aztán már nem tudtam visszaaludni, és ahelyett, hogy valami jó kis csendes zenét hallgattam volna, nekifogtam M.W.Smith-t hallgatni, maximális hangerőn ( fülhallgatóval ám), és hát a Hey, you-t meg társait meghallgattam jónéhányszor, és aztán csodálkoztam, hogy a szöszbe nem tudok én elaludni...De annyi minden eszembe jutott közben, és a legtöbb gondolatom örökre elszállt, mert elfelejtettem őket, ( tényleg, hova szállnak el a gondolatok? :)), de az biztos, hogy olyanokra gondoltam, hogy: barátság, cicák, érintések, meghatódások, emlékek, gyerekek, társ, apróságok...Szóval mindenre összevissza. Hogy miért fátyolosodik el még most is időnként tiszta váratlanul a tekintetem...Meg hogy, érdekes ahogy vannak olyan emberek, akikkel eltöltöm az egész napomat, végig be nem áll a szánk, és mégse fárasztó, ha elmegy, feltöltöttnek érzem megam, nem lefárasztottnak, mert olyan is van ám, hogy valaki csak egy félórára ugrik be, de utána egész nap fáradt vagyok, és fáj a szám attól a félórai mosolygástól. Mosoly és mosoly között nagy különbség van ám.
Na, hát ilyenekre gondoltam, és fura, hogy annak ellenére, hogy tulajdonképpen van, kivel beszélgessek, a mondanivaló soha nem fogy el, pedig nem történik velem annyi minden, ami indokolná a sok mondanivalót. Nekem ez a blog időnként valami menedékféle, vagy nem tudom, muszáj elmondanom még a semmit is.