A gyerekeknek

nagyon kevés kell ahhoz, hogy jó napjuk legyen. Az kell, hogy néhány nappal előtte megígérni valamit, és akkor van mit várjanak. Például szombat óta várják a szerdát, ami , ha jól tudom éppen holnap lesz, mert suli után biciklizést ígértem nekik. Eddig T.-hez tartozott a bicikliztetés, mert három biciklit felcipelni a tárolóból, aztán meg három gyerekre vigyázni, hogy merre mennek, el ne üsse valami őket, ez olyan férfifeladat, de most csak én vagyok, aztán kész. És már néhány napja látjuk, hogy új cukrászda fog nyílni hamarosan a Kossuth u. végében, és most például azt várjuk, hogy végre megnyisson, és akkor elmegyünk és szép előkelően elfogyasztunk valamit. Így megy ez.
Aztán ma reggel voltam a gumisnál, és csak jövő szerdára kaptam időpontot, pedig már ma reggel is alig tudtam lekaparni a jeget a szélvédőről. És nem az én nevemet írták be a naptárjukba, hanem azt, hogy Toyota. Meg kérdezték, hogy alufelni lesz, vagy lemezfelni, akármi is legyen az, de nem tudtam válaszolni, aztán ők sem ragaszkodtak a válaszhoz. És már vagy húszadjára hallgatom meg azt az új Republic-dalt, amit az este személyesen nekem dedikáltak. Nekem eddig még senki nem dedikált semmit, de jó érzés.