magamban, én írogatok, aztán minden normális ember már alszik ilyenkor...Ma este elmentem egy amolyan beszélgetős estre, na nem én beszélgettem, hanem Vujity Tvrtko és Szenczy Sándor, pokoli valamint mennyei történetekről. Nekem nagy szám, ha elmehetek valahová, szóval be is számolok rendesen, ha kimozdulok, igaz, arról is, ha nem. Mit mondjak, érdekes volt, ahogy egy ateista és egy lelkész beszélget a világ dolgairól. Előkerültek a megválaszolhatatlan kérdések: ha létezik Főnök, akkor miért engedi meg a sok szenvedést, sok keresztény miért pénzsóvár, miért ilyen-olyan... Mindig a sok miért. Talán egyszer lesz néhány azért is. És végülis ezek mind olyan kérdések, problémák, amik jó esetben nem is a mi, az én felelősségem. Nem én vagyok a Főnök, nem én vagyok a pénzsóvár. Ezért nem is lehet normális válaszokat adni.
Azért az mindenképpen vagány, hogy két ennyire ellentétes nézőpontú ember ilyen jó barát. Gondoltam is mostanában rá, hogy végülis a barátok azokból lesznek: 1. akikkel nagyjából azonosan gondolkozunk 2. akikkel annyira ellentétesen látjuk a világot, hogy az már inspiráló.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Baratok azokbol lesznek, akik nem ismerik meg egymast eleg alaposan ahhoz, hogy utalni birjak a masikat. (Vennek csak a faradtsagot..)
Valaki ugyanezt mondta nekem, miszerint az embernek azért nincs igazi barátja, mert mindenki előtt vannak titkai, olyan nincs, hogy ne legyen, és hát ezért. Szerintem meg attól még lehet vkire barátként gondolni, mert nem gyónom meg neki az egész életemet. Hát még én sem tudom igazán, hogy mi lakik bennem néha, meg nem is akarom tudni, mert még a végén a magam barátja se leszek, és az már baj.
3. akiket elfogadunk olyannak, amilyenek. Meg ők is minket.
;)
Post a Comment