Most már aztán

tényleg abbahagyom az Aki az én barátom hallgatását. Így estefelé veszélyes ilyeneket hallgatni. Most kellene kimenni és körbeszaladni háromszor a házat, hogy helyrezökkenjenek bennem a dolgok, de nem megyek, mert: félek a sötétben, a kóborkutyáktól, az egerektől, és egyáltalán. Inkább arra gondolok, hogy úgy megnézném a Hundertwasser kiállítást, és akartam is feltenni képeket a festményeiről és épületeiről, de sajnos mind jogvédett, amit találtam a neten. Nagyon szépek. És még van egy festő, akit nagyon szeretek, A. Onishenko a neve, és Prágában van egy galériája, és van egy szép festménye. Egy kislány áll az esőben egy hatalmas esernyő alatt, az arca nem látszik, és már este van, és én is így érzem magam most valahogy. Amúgy nem értek a festményekhez. Csak úgy írok itt összevissza ahelyett, hogy mennék összerámolni a lakást...