Tuesday, November 13, 2007
Ma reggel
bemutató órán voltam. Meg holnap is megyek és pénteken is. Ez olyan, hogy az iskolában ilyenkor be lehet ülni a gyerekünk órájára, és elnézelődni. Ma Sáránál voltam, és már nagyon izgult , az este készített is nekem egy szép képeslapot Boldog bemutatót! címmel. :) Nagyon kis ügyes volt, ahhoz képest, hogy nem a matek a kedvence, jól ment neki. Múlt évben is volt ilyen, és akkor is, most is láttam olyan szülőket, akiket jól elküldenék valami szakemberhez. Oké, hogy nem az ő gyerekük a legügyesebb, az enyém sem az, és akkor mi van? De miért kell végig mosolytalan arccal ülni, ha a szegény gyerek hátranéz, miért kell rászólni, hogy figyeljen oda, és a végén miért kell azt mondani neki halkan persze, nehogy meghallja valaki, hogy nem ezt vártam tőled! Nincs annál szomorúbb, mikor egy kisgyerek egy biztató szót vár, és azt nem kapja meg, és ahogy csüng szinte élettelenül ilyenkor a karja, hát azt nem lehet kibírni. Miért nem tanítják sehol, mit jelent jó szülőnek lenni? Ez csak költői kérdés volt ám...Kissé szomorú vagyok, meg minden...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
28 comments:
Tetszik ahogy ezt leírtad, igazad van, nem tanítják ( vagy nem tanuljuk eleget...)hogyan kell jó szülőnek lenni...
Őszinte részvétem az ilyen gyerekeknek. S hogy milyen felnőtt válk majd belőlük... láthatunk elég ilyen esetet.
Na szep.. azert ne tessek lenezni az "ilyen gyerekekbol valt felnotteket" sem, csak azert, mert hatrannyal indultak, meg valhatnak teljesen ertekes emberre.. es kerem, nem csak a jo dolgok vezetnek jora.. furcsa,de a legmagasabban kepzett es legokosabb emberek kozul, akiket ismerek, meglehetosen kevesnek normalis az elethez valo hozzallasa .. es ettol meg hatekonyabbak maradnak, mint barki mas.. ha minden szulo top szulo volna es minden gyereket megtapsolnanak, akkor nem is magyarorszag lennenk, hanem amerika, a vigyorgo idiotizmus orszaga.
Itt nem a gyerekeket nézi le senki, hanem a szülői viselkedésről írtam. Mert azt látom ismételten, hogy pont a legdrágább frizurákkal rendelkező hölgyemények viselkednek így (bár nem hiszem, hogy lenne vmi összefüggés). És nem is arra gondolok, hogy állandóan dicsérjünk, ha kell - ha nem, de ha igyekszik az a gyerkőc, és képeslapot készít, és reménykedve néz ránk, hogy kap-e egy jó szót, akkor ne fukarkodjunk már vele. Szerintem nem a hatékonyság a legfontosabb dolog a világon. Mi az, hogy nem normális vkinek az élethez való hozzáállása? Úgy érted, direkt bántsuk a másikat, hogy megedződjön és végül erős, hatékony ember legyen belőle? Ja, szerintem vmi ilyenre gondoltál, és ez jellemző is rád, de engem nem csapsz be, mert én tudom, hogy a szíved mélyén egy érzékeny, kedves ember vagy, úgyám. (Sejtem, hogy ezzel bosszantalak a legjobban :))
Megmondom, hogy ertem.. ugy mint neurozis, depresszio, borderline, nekrofilia (pszichologiai ertelemben), valtozatos fixaciok es szorongashegyek, narcizmus, egoizmus, az osszes letezo pszichozis, kenyszerkepzetek, skizofrenia .. ezek mind az elitre vonatkoztatva, es tenyleg az elitre.. es nem mondtam, hogy direkt tapossunk meg mindenkit, mert nem lesz mindenkibol top-manager vagy atomfizikus, akkor sem, ha gyerekkoraban halalra gyotortek.. de el lehet gondolkodni, miert kepzodik tobb tudos kinaban es indiaban, mint akar europaban, akar az egyesult allamokban.. csak azt mondom, hogy nem hiszek benne, hogy ezek a gyerekek nem erdemlik meg, amit kapnak az a szuleiktol.. szerintem minden gyerek es minden ember mindent es mindesmindent megerdemel, amit ettol a csodalatos elettol kapni bir, mert onnantol kezdve csak rajta mulik, hogy mit kezd vele.
Mi az, hogy elit? Mert ez sokféleképpen lehet nézni. Egy jó író, vagy festő, vagy mittudomén, kutató, üzletember...Ilyenekre gondolsz, nem? Akiknek ismerik a nevét, letettek vmit az asztalra. Tényleg minden ilyen ismerősöd rendelkezik az általad felsorolt háttérrel? Komolyan kérdezem, mert én nem nagyon ismerek ilyen szempontból elit embereket. Nem lehet valami irigylésreméltó társaság. Olyanról tudok, aki rengeteget szenvedett, de nem lett se depressziós, se borderlineos, meg ilyenek. Sztem ehhez sokkal több erő kell, hogy kibírd és legyél valaki anélkül, h. mindeféle pszihózisaid legyenek. (És képzeld, úgy bírta ki, hogy hivő volt, szóval a hit azért jó egy s másra...)
Amúgy azzal egyetértek, hogy a szenvedés jó dolgokat hozhat ki az emberből, már ha össze nem roppan addig is. Csak azt nem értem, miért pont a szülőnek kellene a megfelelő szenvedésadagot biztosítania a gyerekének, neki nem ez a dolga. Én úgy látom, az élet épp elég bántást hoz amúgy is, de ha van legalább egy ember, aki melletted van, szeret, ilyesmi, BÁRMIt ki lehet bírni.
Elsősorban: nem nézem le ezeket a gyerekeket/felnőtteket, hanem őszintén sajnálom.
Másodsorban: semmi olyasmit nem mondtam, hogy ezekből a gyrekekből nem lehetnek érett, értelmes felnőttek, de azt hiszem, sok frusztráltságnak, és sok lelki kiegyensúlyozatlanságnak, züllésnek stb. valahol itt kereshető a gyökere. És mondom ezt anélkül, hogy ezt törvényként akarnám elfogadtatni bárkivel. Tudom, hogy minden embernek megvan a saját személyisége, és különböző helyzetekre különbözőképpen raegálunk, de egyrészt gyerekkorban még nem biztos, hogy elég erős a személyiségünk, másrészt meg - szerintem - nincs az a kőkemény személyiségű gyerek, akinek ne lenne szüksége néha egy kis elismerésre, értékelásre - még akkor is, ha nem, vagy nem minden esetben szolgál rá. Nekem például még felnőttként is jólesik, ha olyannak fogadnak el, amilyen vagyok. nem mondom, hogy az "ilyen" gyerekekből nem lehetnek akár hiperszuper tudósok is, de én személy szerint akármilyen hiperszuperségről lemondok egy kis emberi melegségért, és inkább ez utóbbit adám a gyerekemnek is.
Úgyhogy anonymus, bocs a megjegyzésért, de alaposan félreértettél.
Cirip, cirip, cirip.. meg csak az kene, hogy mindegyik szepremenyu ismerosom zokni legyen:) .. de a tulnyomo reszuk azert igen.. (kb. mint a Micimacko cimu mese szereplogardaja, abba se normalis senki sem.. Fulesnek milyen lehetett a gyerekkora?).. es brrr., a te kereszteny ismerosod .. az ilyen melyen hivo keresztenyek a legeslegjobbak, csak egy kicsit kapargasd meg a felszinuket, szazaval ontjak magukbol az anomaliakat, nem veletlenul adnak olyan sokat a tiszteletre, konnyebb ugy normalisnak tunni, ha mindenki kedves es mosolyog.. es kedves Marta.. nem az elviselesrol van szo, mert aki eletben maradt, az szerencsesen elviselte a sorsat.. arrol van szo, hogy egy gyerek ilyesforma bantasa is vezethet olyan elonyokre, amikrol neked vagy nekem fogalmunk sem lehet.
jah, ez az elobbi Martara reagalt, nem eoszra, az o ujat meg nem olvastam el.. majd kesobb, mert most rohanok
Vizuális vagyok,el is képzeltem a szomorú arcocskát...Hát tudud,nem csak akkor kéne alkalmassági tanfolyamot elvégezni a szülőjelöltnek szerintem,amikor örökbe akar fogadni,a kismamáknak se ártana kötelezővé tenni!
Épp tegnap beszéltünk erről a Férjemmel,hogy szerintem nincs is annál borzalmasabb (és felemelőbb persze),mint mikor kiléptek a kórházkapun,és rátokszakad a Valóság:ezek télleg ránkbízták ezt a kis Életet,most mi lesz?!Pedig nekem szakmámba vág,mit érezhet akkor a többi fiatal anyuka?!
Na, egy idézet nagyon idevág :))
"Olyan gyermekséggel, amely szeretettel van tele, ki lehet bírni egy életen át a hideg világot." (Jean Paul) Szóval, nagyon egyetértek a gondolataiddal, Márti, látom, mit jelent mindkét oldal...
"...egy gyerek ilyesforma bantasa is vezethet olyan elonyokre, amikrol neked vagy nekem fogalmunk sem lehet." Fura, és fáj elismerni nagyon, de ezzel például egyetértek. Például lehet olyan előnye, hogy ő majd másfajta szülő lesz. (Fülest ne bántsd, ő a kedvencem.) Amúgy meg mi alapon ítélkezel olyasmiről, amiről lehet, hogy fogalmad sincs? Például én nem bántom az ateistákat, meg a humanistákat, márcsak azért sem, mert olyan klassz kis könyveket írnak, akkor te miért cikized állandóan a kersztényeket? Jó, hogy rettenetesen sok az elrettentő példa, például ha más nem, hát akkor mondjuk én, de van olyan is, akinek nyugodtan megkaparhatod a felszínét, és ha eddig még nem vetted a fáradtságot erre, akkor nincs jogod az ítélkezésre. Na.
Jaj ne is mondd, iszonyú fontos, hogy az a gyerek bátoritást kapjon a szülőtől. Szomorúvá tesz, hogy ilyen emberek vannak!!
De tudod legalább inspirál is, hogy ne felejtsem el, micsoda ajándék ez a kismanó akit Istentől kaptunk!!
Most olvastam vissza kommenteket és anon(ymous)-nak szeretnék reagálni erre a megjegyzésére : "amerika, a vigyorgo idiotizmus orszaga."
Tudod inkább idiótán vigyorgó emberekkel találkozzam bármerre megyek, mint a depressziós és bunkóval. Tökre nem érdekel, hogy szivből jön-e a kedvessége, de egy mosoly akkor is csodákat tesz.
Ennyi.
Gabi, mióta tudom, hogy Amerikában élsz, én vigyázok az amerikaellenes véleményeimmel...:)
Nem ám, nem is...:))
én is egyetértek Mártival, meg Gabival is és küldök egy mosolyt mindenkinek:)
Amúgy az az igazság, hogy én nem tudnék olyan igazi amerikaiasan mosolyogni (bocs, Gabi), és például a vidámvasárnapféle összejövetelek sem az esetem, de azért nem vagyok depressziós. Általában. És mostmár tényleg rohannom kell, már rég el vagyok késve, csak élvezem, hogy ennyi komment van, meg minden.
Na én meg veled értek egyet Márti, mert én sem tudok olyan igazi amerikásan mosolyogni, mert nekem nem jön ösztönösen, de nem baj, ők csak nyugodtan mosolyogjanak :-)
És a vidámvasárnapféle összejövetelek tőlem is távol állnak...
"inkább idiótán vigyorgó emberekkel találkozzam bármerre megyek, mint a depressziós és bunkóval"
hopp, velem nem volt szerencsed;)
Márti!Jók ezek a "pengeváltások" anon(ymous)-szal,de azért látszik,hogy bírjátok egymást:)!
Igazad lehet.:) Mindketten egy valaki MÁSt bírunk! :)
anon(ymous) , csak idiótán vigyorgok, de nem értem...hm...
Gabi, pedig éppen önkritikát gyakorolt , vagymit....:)
:-))
A, csak probaltam jo lenni, de siman letromfoltak a lapjaimat.. szomoru.
Jó voltál. Te miért veszel komolyan mindent?
Az a legszebb valasz erre a kerdesre, amit adni tudok, hogy "mert ha a temat meg a vilagot nem is veszem komolyan, azt az embert azert komolyan veszem, akinek irok".. de ez nem biztos, hogy igaz. (Es igen, Gabi nyert, 2:1-re).. valoszinuleg inkabb a megszokas.. meg az igenyesseg, amit nemetul gyonyoruen anspruchsvollnak hivnak.
Hát nem is jó az életet túl komolyan venni, mert a végén még belehalunk...:)
Post a Comment