olyan kis drágák, persze elfogult vagyok, meg minden...Mostanában Anna nagyon választékosan fejezi ki magát, például az előbb megköszöntem neki, hogy összehajtogatta a kardigánját, ami egész délután a földön hevert bizony, és ő erre azt mondta, hogy szóra sem érdemes...És azt is mondta, hogy szegény apa, milyen rossz lehet neki, hogy nincs vele a családja...Sára meg erre azt válaszolta, hogy ő nem sajnálja apát, mert inkább arra gondol, hogy az jó neki, hogy ott lehet, és azt dolgozhatja, amit szeretne, és ő ennek örül. Ilyenkor nem tudok mást gondolni, csak azt, hogy öööö, ki a felnőtt, én vagy te?... Ilyen kis bölcsek a lányaim, kivéve mikor úgy viselkednek, mintha pontosan 7, 6 meg 4 évesek lennének...
Mondtam már, milyen gyorsan eltelik errefelé a nap? Igyekszem tanulni délelőtt, és az benne a legnehezebb, hogy ahányszor leülök, ötpercenként késztetést érzek olyanokra, hogy meglocsoljam a virágokat, vagy szomjas leszek, aztán éhes, aztán megint szomjas, aztán átülök más helyre, ahol nem tereli el a figyelmemet semmi, akkor általában megszáll a blog-ihlet, meg ilyenek. Ha felgyorsítva nézné valaki, azt hinné, valami mérgezett egér szaladgál fel s alá. Aztán még csodálkozom, hogy nem haladok. ( Ugye, senki sem azért klikkel ide, hogy valami tanulságos dolgokat olvasgasson? Na, azért...Tudnék olyat is írni, de inkább hagyok másokat is érvényesülni.) Meg arra gondolok, hogy holnap már tényleg el kell mennem a gumishoz, mert állítólag jön a fagy, meg a hó, meg ilyenek, és én még soha nem vezettem hóban, meg fagyban, és szvsz ideje lenne feltétetni a téligumikat.
Ja, és délután Jengáztam Enikővel, és most nem volt sírás, mert mindig nálam dőlt össze a torony, és arra gondoltam, még ráér megtanulni azt, hogy veszíteni tudni kell.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
11 comments:
A tanulással kapcsolatos problémáid nagyon ismerősek, én ezért tanultam mindig éjszaka, mert akkor 2 altarnativám volt: aludni vagy tanulni, az alvásra sajnáltam a drága időt, igy inkább tanultam és mivel akkor még nem volt internet meg a tv is másik szobában volt, nem kisértettek.
hát képzeld, velem ugyanez történik ha valami értelmeset kellene csináljak: eszembe jut mindenféle: viráglocsolástól kezdve elpakolgatásig, rendrakásig minden és én is megyek egyik helyről a másikra. Amikor viszont gépnél vagyok, blognézőben, sosem jut eszembe semmi, még sokszor az sem, hogy ma még nem ettem. Na, ezt magyarázza meg valaki...
Rena, egyszerre írtunk:))
És a lányaid tényleg nagyon drágák, mikor lesz nekem is ilyen jó dolgom, hogy a gyermekem vigasztaljon, meg oktasson?
Most látom én is, hogy két megjegyzéssel megelőztél :), és tényleg ha nem mondod/irod le sem esik, hogy blogozás közben semmi nem robbant ki a székből.
Magasszintu munkamegosztas. Jaj igen.. tudtad Marta, hogy a tanulas agykarosodast okoz, maradando elvaltozast az agykeregben? Nem is csoda, hogy tiltakozik ellene a szervezet.. ez a tanulsag.
Kis aranyosak! :D
lenne szives valaki felvilagositani az en ilyenjellegu informaciokat nelkulozo fejecskemet, hogy mi is az a jengazas?
Hát a jenga egy fajáték. Egyforma fadarabokból tornyot rakunk, és utána egyenként úgy kell kihúzni és a torony tetejére rakni a darabokat, hogy az lehetőleg ne dőljön össze. De aztán egyszer csak összedől, és akinél ez történik, az rendszerint sírva fakad...:)
kisvirag: gyere hozzank, ha sirni vagy rikatni akarsz :)
nah, ezt ki kell probaljam, mindenkepp.
jozsi: akkor holnap lehetoseg lesz ra. hogy melyikre a ketto kozul, majd elvalik :)
Post a Comment