Végre sikerült

nekem is megnéznem a Narniát dvd-n, mert eddig csak olvastam, és most már láttam is, és ez azért jó. És nekem tetszett (Narnia forever!), közben pedig rájöttem, hogy ez már a harmadik olyan általam ismert mese, ahol megjelenik a gonosz és gyönyörű jégkirálynő, mint központi figura. Könnyebb lenne, ha a rossz egyúttal mindig csúnya is lenne, aztán idejében jól ki lehetne kerülni. Például a szappanoperákban pont így van, annak idején Esmerálda vagy Maria-José, vagy már nem tudom hogy hívták, rajongó voltam, de nem emlékszem a cselekményre, csak a címe jut most eszembe, az se túl pontosan, de az tény, hogy mindig működött a csúnya-rossz valamint szép-jó tulajdonságok összekapcsolása, s ha mégsem, akkor biztos, hogy a csúnya a végére nagyon szép lett, a látó megvakult, de aztán megint látott, de ez már egy másik téma. S például visszatérve a mesékhez, én a rút kiskacsával sem értek egyet, mert azt a mesét még nem írták meg, amikor a rút kiskacsa pont az marad, aminek látszik. Pedig az is szép mese lenne. De ennek tényleg semmi köze már Narniához, és a fő mondanivalója sem ezzel kapcsolatos persze. Csak azért szaporítom itt a szót, mert halogatom egy bizonyos tennivaló elvégzését, aminek semmi köze nincs sajnos se a faunokhoz, se az oroszlánhoz, se a ruhásszekrényhez. Bár ez utóbbihoz van egy kis köze azért.