Saturday, November 17, 2007
Egyáltalán
nincs időm most erre, éppen ezért természetesen itt ücsörgök...Ma elromlott az öcsém autója, (de már műkszik), és leejtettem a telefonomat, az is elromlott. Minden más működik, de még nincs este. És építettünk három nagyon helyes kis hóembert. Más nem történt ma, de még történhet. És rá kellett jönnöm, hogy én nagyon idegesítően reagálok, ha elromlik valami. Nagyon nevetek rajta, főleg ha egyszerre többminden fuccsol be, és ez azért nem normális dolog. Nem tudom, kitől örököltem, mert a családban mindenki rendesen reagál az ilyesmikre.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Jaj, de jó neked...:)))egyszer-kétszer velem is megtörtént, hogy így reagáltam le kellemetlen helyzeteket, és tudom, hogy sokkal jobb, mint mikor bosszankodom...de azért nekem ritkán sikerül ilyen "normálisan" viselni a kellemetlenségeket...
Nem voltal meg ferfi, foemlos.. ha elromlik valami, ossze kell rancolni a homlokunkat, fujtatni kell a tudonkkel, es leveleket szorni a fejunkre, na meg persze agressziv, okollel foldre csapkodos samantancot lejteni. (== az infarktus legbiztosabb utja)
Hehe,én az idegbaj-közeli eseményeket hiénaszerű kacagással bírom jutalmazni:).Aki hallja,tudja:biztos nem vagyok normális!De ha sírok,megjavul a dolog?Na ugye,szóval szerintem is könnyebb így:)!
Post a Comment