írni, de minek. Nem érzek késztetést rá, s ilyen is csak ritkán van ám, ezért is írom le most gyorsan. Mert ha nincs időm, meg mást kellene csinálni, akkor bezzeg...Bár időnként visszaolvasom magam, és olyan fura. Mégegyszer talán nem írnám le azt, amit egyszer már igen. Ezért is nem jó semmit újraolvasni. Vigye csak a virtuális szél ahova akarja, mitbánomén...Ez az, amit például a kedves párom nem ért, hogy miért van szükség erre. Hát én sem értem. És nincs is szükség rá. Én egy csomó szükségtelen dolgot csinálok az életben. Meg is bolondulnék, ha csak szükséges és értelmes dolgokkal kellene foglalkoznom. Sohase fogok igazán felnőni. Változni állandóan változok, máról holnapra. Februárban lesz egy éve, hogy űzöm ezt a műfajt. Előtte nem tudtam, hogy képes vagyok ennyi betűt leütni ezen a klaviatúrán. E. E. Cunnings költőt idézem, ( minek kell állandóan idézni valakit?!...): „I am through you as I”. Tehát általad, rajtad keresztül vagyok ilyen, amilyen. Általad is. Most sem olvasom újra, lehet, hogy nincs is értelme az egésznek...
A kép azért kicsit feldobja a bejegyzést...:)
3 comments:
Bocsanat.. elso olvasas utan azt hittem, hogy a "minek kell allandoan idezgetni valakit" idezet tulajdonithato Cunningsnak, de aztan rajottem, hogy ezt te irtad.. azert ket komoly tanulsag megis akad.. 1.) olvasni a nehezebb 2.) amihez szep kep tartozik, es sok szoveg, azt meg prospektusnak is ki lehet adni, a prospektusokat ugy se olvassa el soha senki.
Mégiscsak újraolvastam most. Tényleg nincs értelme.:) Én egyszer elolvastam valami prospektust arról, hogy érdemes elsőbbségivel meg expressz meg ilyenek a leveleket feladni, és fel is adtam egy n.n. fontos levelet így, és sohase érkezett meg, ahova kellett volna. Azóta csak a képeket nézegetem meg a prospektusokon.
Hogy hasonlít T-hez ez az Anna!
Post a Comment