Túl vagyok a

ma reggeli agytornámon, ilyen is kell, hogy legyen, ha már másikfajta, rendes torna nincsen, csak a szám jár mindig, hogy megyek futni, meg ilyenek, pedig dehogyis megyek. Lusta vagyok hozzá. Meg hideg van, és félek a kutyáktól, meg egyedül unalmas, na, kifogás van bőven. Az volt az agytornám mai központi témája, hogy vajon kifizettem-e én tegnap a németórát, vagy sem. Egy ideig egyszerűen nem jutott eszembe, aztán úgy emlékeztem, hogy nem, és már majdnem felhívtam a tanárt, hogy elnézést kérjek, aztán meg mégiscsak eszembejutott, hogy de igen, emlékszem a mozdulatra, ahogy odaadtam a pénzt, és hogy már ott volt a másik diák, egy fiatal srác (aki sziával köszönt!). De azért azt hiszem, majd rákérdezek kedden, mert attól tartok, ha tovább agytornáznék, megint arra a következtetésre jutnék, hogy mégsem fizettem ki.