Subscribe to:
Post Comments (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Itt mindenféle
apró írások és fényképek vannak összegyűjtve. Megpróbálom a napjaimat megtisztelni azzal, hogy írok róluk néhány sorban.
prodan.marta@gmail.com
Blog Archive
-
▼
2007
(622)
-
▼
November
(70)
- Sáriírta mese :)))
- Még mindig az
- Túl vagyok a
- Aki kitalálta ezt a
- Furák ezek a
- Idén teljesen
- Elmentem
- Beállhatnánk mind a
- Elegem van a "fél" dolgokból...
- Vajon
- Valami, amivel egyetértek, azzal a különbséggel, h...
- Ajaj, mondtam már
- Máskor is volt már
- Levinél olvastam,
- Próbálom
- Szavak
- Azt hiszem,
- Elvagyok itt
- Rájöttem ám,
- Számomra két
- Vagy egy hete, hogy
- Este
- Azt hiszem, egy
- Sárimondta
- Ma voltam a buszpályaudvaron,
- Vendégeim vannak, és
- Anna tanítónénije
- Az az igazság,
- A héten már
- Itt vacakolok
- Nehéz
- Azt hiszem,
- Anna ma itthon
- Nem is rossz
- Egyetlen
- Végre sikerült
- Egyáltalán
- Ugyan egyszer már mondta valaki,
- A mai napom
- A négyévesemet
- Szörnyen
- Írtam egy pósztot,
- Vannak olyan pillanatok
- Mióta
- Már egy ideje
- Kivételesen , pótcselekvés gyanánt
- Ma reggel
- Na, szóval,
- Juhé!
- Valószínűleg
- Nekem nagyon okos
- Most csak azért
- Brrr, micsoda idő
- Teljesen érdektelen blogbejegyzés
- Az jutott eszembe,
- Most már aztán
- Elfogadom
- A gyerekeknek
- Ezek a gyerekek
- Én nem szeretem
- Nem vagyok
- Lenne ám időm
- Hogyan akarok én
- Plusz egy vers,
- Reggel van,
- Nahát, ezt is megértük,
- Nem is tudom,
- Reggel van,
- Ma nem pótcselekszem,
- Szószátyár
-
▼
November
(70)
Labels
- (ideiglenes)búcsúzkodás (6)
- (ön)kritikusmárta (6)
- (ön)kritkusmárta (1)
- 100dayproject (98)
- 100ötlet (6)
- advent (322)
- ajándék (12)
- akönyv (8)
- Amszterdam (1)
- amunkaöröme (14)
- Anna (38)
- autók (1)
- azafrányanémet (18)
- azörömvonzásában (1)
- B-612 (2)
- Bambi (1)
- barátság (19)
- blackandwhite (1)
- blog (6)
- boloncság (157)
- bolt (4)
- Bosznia (1)
- cicák (1)
- cikisdolgok (28)
- cipősdoboz (3)
- cornersofmyhome (12)
- család (79)
- csemegekukorica (21)
- D. Bonhoeffer (1)
- da (1)
- daybyday (778)
- demencia (1)
- diy (1)
- egyasztalnálavilág (6)
- egymondatban (1)
- együttérzés (1)
- életképek (27)
- elmondhatatlandeazértmegpróbálom (1)
- emlékek (4)
- én (316)
- Enikő (43)
- érdekesség (1)
- Erdély (3)
- eztetszik (9)
- eztmegmilyencímkéheztegyem? (7)
- feelingblue (49)
- feelingmrbean (5)
- feelingseriously (4)
- film (2)
- Finnország (1)
- fotózás (13)
- Franciaország (10)
- gasztro (1)
- gyerekek (220)
- hablaty (10)
- hajnaligondolatok (1)
- hakeddakkor (25)
- hanincskeddakkoris (3)
- Helios 44M (1)
- hétfő (1)
- hitvallás (1)
- homeagain (1)
- húsvét (2)
- iskola (9)
- Itália (2)
- Izráel (6)
- játék (6)
- karácsony (62)
- kávé (7)
- kedvesnépek (17)
- képeslapok (7)
- képmutatás (79)
- kereszténység (6)
- keresztút (4)
- kert (3)
- keszekusza (1)
- könyvajánló (14)
- könyvbemutató (1)
- könyvek (45)
- korona (1)
- kórus (5)
- kötés (3)
- közlemény (1)
- kritikusmárta (4)
- kutya (1)
- magasfilozófia (34)
- magasröptűgondolatok (3)
- Mama (1)
- mártaasztala (15)
- mártabarátkozik (10)
- mártacsomagol (3)
- mártafélfélmaratontfogfutni (2)
- mártafut (4)
- mártagyűjtöget (1)
- mártahorgol (27)
- mártaintézkedik (5)
- mártajátszik (13)
- mártakertészkedik (46)
- mártakötöget (12)
- mártaművelődik (2)
- Mártaokoskodik (5)
- mártaörvendezik (10)
- mártárarájöttazírásroham (2)
- mártasportol (1)
- mártasütfőz (17)
- mártaszappantfőz (3)
- mártaszavaznifog (1)
- mártaszurkol (2)
- mártavarr (5)
- mártavarrnifog (2)
- mennikell (1)
- mérgesmárta (1)
- merítettpapír (2)
- mese (2)
- Mici (13)
- mindenféle (18)
- Mostar (1)
- műszakizsenialítás (4)
- nagypéntek (1)
- napló (2)
- nemszeretekgooglézni (1)
- november (1)
- nyafogósmárta (2)
- nyár (17)
- okoskodás (1)
- önfényezés (4)
- ősz (33)
- otthon (2)
- példaképek (2)
- példázat (1)
- polaroid (2)
- politik(ritik)a (8)
- Putyin (5)
- reallife (1)
- Regensburg (2)
- reggeligondolatok (1)
- remény (2)
- Sára (36)
- semmikülönös (1)
- slowfashion (1)
- Stockholm (1)
- süketduma (2)
- Svedorszag (6)
- Svédorszag (1)
- Sven (4)
- szalonistaperszóna (29)
- Szardínia (4)
- személyes (107)
- szentimentálismárta (10)
- szépépületek (2)
- szigorúmárta (2)
- tavaszifáradtság (1)
- Tévelazélet (21)
- Toszkána (8)
- traveldiaries (43)
- ünnep (115)
- ünnepváró (319)
- útközben (5)
- valamifinom (4)
- valaminehéz (1)
- valamiszép (121)
- valamiszomorú (1)
- vándorünnep (17)
- vasárnap (1)
- vasárnapiige (1)
- Velence (1)
- velkamm (3)
- versek (14)
- vicces (1)
- virágok (67)
- vlog (6)
- Weimar (5)
- zine (5)
- zongora (18)
8 comments:
Miért gondolod, hogy szószátyár vagy? Az én szótáramban ez a szó valami egészen mást jelent.
Erre most nem is tudok hirtelen válaszolni, mert azt akartam mondani, hogy az ember ne pötyögjön ha kell-ha nem, különben szószátyár lesz belőle,de ez megint olyan lenne, mintha tulajdonképpen azt akarnám elérni, hogy azt mondjátok, "de, de", pedig nekem nincsenek ilyen hátsó szándékaim, meg semmilyenek. Na, ez is szép példája annak, hogy például most ezt a kommentet is a végtelenségig tudnám írni úgy, hogy közben az égadta semmi épkézláb mondanivalóm nincsen, de ez betudható annak is, hogy például most nem nagyon van, kivel beszéljek, illetve lenne, ha nagyon akarnám, de nem akarom nagyon. De ismerek olyan embereket, akik tényleg szószátyárok, és nemcsak virtuálisan, hanem a valóságban is, például egyszer a vonaton utaztam valakivel, aki le sem tagadhatná a szószátyárságot, mert végig ő beszélt, és nem is fájdult meg a szája, és a mondanivalója sem fogyott el, és igazán elég volt neki, hogy néha azt mondtam, hogy "aha", meg "ja", meg ilyenek, és egészen jól elvolt, és én is végülis, bár én is szerettem volna mondani ezt-azt, de közben ő már arra gondolt, hogy mit fog erre válaszolni. Hát érdekesek az emberek, van aki tele van szavakkal és betükkel, és muszáj elmondja, muszáj leírja, és az jó, hogy van, ki meghallgassa és van ki elolvassa. Merthogy tegyük fel, nincs senki, aki elolvassa és meghallgassa, illetve, hát inkább fordítva, mert az azért fura lenne, ha valakinek a mondanivalóját elolvasnánk vagy az írnivalóját meghallgatnánk. Az olyan, mintha a tv-t hallgatnánk (én szoktam ilyet csinálni), vagy a rádiót néznénk. Na, visszatérve a mondanivalómhoz, ami ugye perpillanat nincs is...haha, ez olyan, mint a kincs, ami nincs, vagy valami ilyesmi. De komolyan: nehéz az olyan embernek, akit nem hallgat meg senki, és olvas el senki, én nem tudom, mert én ilyet még nem tapasztaltam. De például Csipike sokszor társalgott a Rettenetes Réz úrral, aki ugye egy közönséges kilincs volt, de hallgatóságnak éppenséggel jól megfelelt. Ha gondolod, Rena, folytathatom, de gondolom, így is megértetted, hogy mi a véleményem a szószátyárságról. :) És most már megint pótcselekszek. Uff!
A szoszatyarsag vajon az intellektus elpocsekolasa? (Persze csak akkor, ha egy intellektus szoszatyar, ellenpeldanak ott van a Forest Gump cimu film, aminek a foszereploje folyamatosan dumal).. bar ha belegondolok.. hany ostoba ember tud a vegtelensegig beszelni, szinte sertesse valik a szoszatyar jelzo.. pedig nem az.. kommunikalni bizonyos ertelemben ugyanolyan szukseglet, mint enni.. juj, de jo parhuzam.. ugyanugy, ahogy lehet habzsolni, meg az ehes embernek lehet falnia, ugyanugy lehet a kommunikacioban is kionteni mindent magunkbol, kornyezetfuggetlen modon.. viszont ahogy etkezni is kessel villaval, teritett asztalnal az igazi, ugy kommunikalni is iranyitottan, hatso szandekoltan, maximalis koncentracioval, okosan (es akkor az intellektus se lesz oda) (mondom egy hosszu bofoges utan)
Hát én most egyészen megtisztelve érzem magam, hogy ennyit irtál az én kedvemért, mert én igenis igy értelmezem ezt a pótcselekvésedet, hogy 2 sorra és egy kérdésre te mini-eposzt (ez a kifejezés a középiskolából maradt rám és előszeretettel használtuk a baráti körben az olyan irodalmi művekre amelyeknek nem igazán tudtuk meghatározni a műfaját) irtál. De ugyanakkor meg az is eszembe jutott, hogy milyen jót tettem veled én is azzal, hogy kérdeztem, mert igy azt éreztettem, hogy érdekelsz (ami igy is van) és legalább kibeszélheted magad, mert nem szólok közbe meg ilyenek. És ha már a szószátyárságról van szó, akkor nekem olyan emberek jutnak az eszembe akikbe "nem áll a szó" és ezt olyanokra szokták mondani, akiknek nem lehet elmondani semmit, mert ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy elmondják valakinek - mindenkinek. Na hát szerintem te nem ebbe a kasztba tartozol, mert te azért beszélsz sokat (de szerintem csak itt, a valóságban nem hiszem, hogy többet beszélsz,mint én) mert nincs kivel megoszd értékes gondolataidat és ez nem azt jelenti, hogy nincsenek barátaid vagy T-vel nem lehet beszélgetni,hanem egyszerüen aki a nap nagyrészében gyerekekkel van összezárva az néha szükségét érzi annak, hogy a saját szintjén kommunikálhasson emberekkel, szerintem ezzel valamennyien igy vagyunk. Például bennem is nagyobb a közlési vágy az átlagnál (szerintem legalábbis) ezért járok ilyen női körbe meg olyan imacsoportba, na meg azért is, mert 4 percre lakunk a gyülitől.
És most már abbahagyom, mert azt hiszem már eléggé bebizonyitottam, hogy fel tudom venni veled a versenyt szószátyárságban (a te értelmezésed szerint), meg különben semmi okom sincs arra, hogy most ennyit szövegeljek, mert tegnap is meg ma is voltam női csoportba, tehát kibeszéltem magam ... tudod van az a mondás, hogy "eddig még soha semmit nem tudtam befejezni, de most ..." - az iró természetesen ismeretlen a számomra :)
... és még van egy olyan mondás is, hogy "a legtöbb embernek nincs is semmi mondanivalója, de sokat kell hallgasd őket, hogy erre rájöjj" - ez a szerencsénk, hogy mire mások rájönnek, hogy nincs is semmi mondanivalónk, addig már jól kibeszéltük magunkat, nem?
:))) Nem alapítjuk meg a Szószátyárok Szívderítő Szövetségét? (SzSzSz) És ennek az lenne a küldetése, hogy a tagok ilyen irdatlan hosszú mondatokban kellene kommunikáljanak a semmiről.
Merthogy ilyen még nincs, legalábbis én nem tudok róla, és milyen szép példája lenne ez a testvéri és jópajtási összefogásnak a mai világban, ahol mindenki csak a saját hasznát nézi, a saját boldogulása után rohangál, hogyúgymondjam mindenkinek csak az ÉN lebeg a szeme előtt, és akkor itt lennénk mi, akik ugye nemcsak a saját magunk hasznát néznénk, nemcsak a saját boldogulásunk után rohangálnánk, és természetesen nemcsak a saját ÉNünk lebegne a szemünk előtt, hanem a többiek én je is, bár azt - kiindulva a természetes emberi gyarlóságainkból - már icipicivel kevésbé lebegtetnénk a szemünk előtt, de még akkor is kilógnánk a társadalom összképéből mindenesetre. Hát erre gondoltam én, és természetesen mindenkit inkább arra buzdítok holmi szösszenkedés helyett, hogy menjen haza, szeresse a férjét, a feleségét,a gyerekeit, a cicáját, a kutyáját, a plüssmaciját, mert az még mindig összehasonlíthatatlanul többet ér mindenféle szószátyárságnál ( mennyi sz betű, ezek engem üldöznek), és én igérem, hogy most megyek, kiveszem a tegnap kapott sütit a hűtőből, és mindeféle kés és villa nélkül eszek belőle, bár ennek aztán semmi összefüggése nincs a mondanivalómmal, ami ugye nincs is, csak azért mondom, mert hátha valaki pont azon töpreng, hogy vajon van-e nekem sütim, hát van, bár nem én sütöttem, meg minden, de attól még lehet, nem? Most mér', én is nagyon szeretek sütni, és már alig várom, hogy december legyen, és rengeteg mézeskalácsot fogok sütni, és enni, és ajándékozni, mert ehhez értek, és az ember a legjobban azt teszi az össztársadalmi boldogulás szempontjából, ha azt csinálja, amihez igazán ért.
Ja, és Rena, a te értelmezésed szerint valóban nem vagyok szószátyár. Éppen ezért, nyugodtan leírhatjátok ide minden titkotokat, én senkinek sem fogom továbbmondani, igazán. .)
Én benne vagyok a szövetségalapitásba, egy szavadba kerül: mikor, hol, kikkel? Mondjuk itt mifelénk a férjeknek kicsit már elegük van a női teadélutánokból, szerintük ugyanis nem tanulunk túl jó dolgokat egymástól, csak elrontják a kevésbé jó feleségek a még valamire valókat, ez persze titok és különben sem értek egyet ezzel az elmélettel, nemhogy tanulnának tőlünk és néha gyülnének össze ők is. De hát az, hogy ők nem akarnak együtt lenni valószinüleg annak a jele, hogy nincs mondanivalójuk egymás számára, akkor meg minek. Hát ilyenek ők, de lehet hogy ezért is szeretjük őket?
Post a Comment