Az egykori szovjet kolhozban a parasztasszony szemét az égre emelte, és így szólt:
- Hála Istennek, megjöttek a felhők, végre esni fog.
A párttitkár ezt hallva, ráripakodik:
- De elvtársnő, hogy mondhatsz ilyet, amikor tudod, nincsen Isten?!
- Tudom, hogy nincs, párttitkár elvtárs, de mi van, ha - ne adj Isten - mégis van?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Akkor bajban van, elvtársnő, mert a mindenható nem szereti, ha emlegetik a nevét, csak a csöndes imáért rajong:). (Ateista érzületmbe gázol ez a téma, mert az elvtársnő naiv érveléstechnikai hibáját vitákban oly gyakran hallani)
Szerintem szereti a hangosat is, csak valószínűleg nem ilyen kontextusban, ahogy a néne teszi.
Azt hiszem, bajban leszek ezzel a blogírással, mert némely pósztocskámmal óhatatlanul bele fogok még gázolni az érzületeidbe :)
Post a Comment