Örömök

  Nagyon örülök több ok miatt is. Tegnap megtért az egyik gyülibe járó nő férje. Sajnos már haldoklik. A felesége már évek óta hívő, de ő nem akart tudni Istenről. Most nagyon beteg, napjai 
vannak hátra az életből, és nagyon imádkoztunk azért, hogy Isten adjon neki kegyelmet a megtérésre, így utolsó pillanatban. És megadta.
  A másik ok Ugandával kapcsolatos. Már egy ideje levelezek egy ottani nővel, aki árvaházat tart fenn a férjével. Már írtam róluk. A napokban kaptam tőle egy dvd-t, és most láthattam, hogy mindaz amit írt az ottani életükről, az igaz. Nagyon érdekes a film. Megkértem T.-t, hogy próbálja meg átírni, hogy legyen meg több példányban, és akit érdekel, annak szívesen elküldöm. Már ha sikerül átírni, mert elég érdekes formátumban (így mondják?) van megírva.Én sokat gondolkoztam ezen a dolgon, hogy mi közöm is van nekem hozzájuk, van elég nyomorult itt is. Meg amúgy is messze vannak, sokan vannak, nekem sincs sok, amit adhatnék. De rájöttem, nem ez a lényeg, hanem a szívem hozzáállása. Az, hogy ne hunyjam be a szemem, ne zárjam el a szívem. Az jutott eszembe velük kapcsolatosan, amit Jézus mondott a tanítványoknak, mikor éhes volt a tömeg: Adjatok nekik ti enni.  Aztán elég lett a két kenyér meg az öt hal.
  A fenti képek is ott készültek, az elsőn az árvaház konyhája van, a másodikon pedig néhány gyerkőc.