Szeretem,

  amikor mások megdicsérik a gyerkőceimet. Ha engem dicsér valaki, mondjuk ez szerencsére nem gyakran fordul elő, akkor zavarban vagyok, de ha őket, akkor egyetértek. Ma reggel 
Anna elvitte az oviba 
azt a Füles plüssfigurát amit szombaton kapott egyik barátnőjétől, és azóta egy pillanatra sem vált meg 
tőle. Tényleg 
mindenütt vele van. Örökre a szívébe zárta a Barika mellé. Kértem is az óvónőt, engedje meg, hogy ma az oviban is vele legyen. Erre mondta, hogy csodálja Annát, hogy mennyire tud örülni mindennek. A legtöbb gyerek bármilyen drága ajándéknak egy napig örül, aztán félreteszi, és várja a következőt. Szerintem ez valahol a szülő hibája is, nem?
  Aztán a suliban Sáráról mondták, hogy olyan mint egy napsugár, mindig kedves, mosolygós...Ezzel is egyetértek, bár én jól ismerem Sári másik arcát is, de azt nekem szokta tartogatni...:) Társaságban tud viselkedni.
  És hogy mondjak valamit Enikőről is, őt tegnap reggel elneveztük bio-vekkernek, mert kifinomult érzéke van az ünnep és szabadnapok felismerésére, ilyenkor extrém korán felkel és dünnyögésével, nyafogásával felveri az egész családot :(