Kár volt

  úgy rohanni vissza az oviba a gyermeknapi programra. Jól gondoltam, mindenféle versenyek voltak, elég jópofák szerintem, lehetett gyűjteni mindenféle matricát, aztán a végén be lehetett volna váltani ajándékokra. DE mindez teljesen megrémítette a lányaimat. Láttam, ahogy Anna görcsöl,  hogy ő vajon tudja-e teljesíteni a feladatokat, majdnem sírva fakadt,  Enikő inkább a leveleket nézegette a fán, egyedül Sárának lett volna kedve a dolgokhoz, csakhogy ő meg már nem óvodás. Úgyhogy 10 perc múlva úgy döntöttem, elszökünk. Senki sem vette észre. Elmentünk egy játszótérre, ott jól 
kijátszodták magukat, 
zokniban kergetőztek a homokban, de nem szóltam rájuk, egyrészt mert erőm se volt hozzá, másrészt meg mit nekem az a néhány zokni, amikor mosolyt látok az arcukon, majd veszek másikat, ha kilyukad...