Még nem tudom,

  mit is fogok most írni, csak úgy írok valamit, mert kedvem van hozzá, nem tudom, miért van nekem erre szükségem, nem is tudom, hogy tudtam meglenni olyan hosszú ideig írás nélkül. Egyszer régen írtam már naplót, titkosat, de aztán elégettem, mert túl sok energiámat vette el a rejtegetése. De megírni jó volt.
  A mai napom is eltelt, várom a következőt. Figyeltem arra, hogy különleges legyen minden Annának, remélem, sikerült, legalábbis úgy vettem észre, hogy elégedetten és boldogan aludt el.
T.nek szervízben van a cégautója, de van helyette egy csereautó, egy Opel Corsa , a legújabb típusú, dés, ha mond ez valakinek valamit, mert nekem nem. Pont úgy néz ki, mint egy Peugeut. De lehet, hogy csak azért tűnik így, mert annak idején a Peugeut is szürke volt, meg ez is. Szóval, ezen az Opelen vittem be Sárát a városba, jó volt, csak kétszer fulladtam le.
  Mást nem nagyon tudok mondani, még tanulnom kellene egy kis németet, de nincs kedvem hozzá. Nehezen haladok vele, de kitartok. Még az a jó, hogy elég kitartó vagyok. Az angolt sokkal jobban szeretem, azt azért tanultam, mert odáig és vissza voltam - vagyok érte. Hát mára ennyit. Kicsit unalmasra sikeredett, de ilyen is kell, hogy legyen néha. Amúgy sem túl érdekfeszítő az életem, csak megpróbálom úgy előadni a dolgokat, mintha az lenne.