Érdekes, hogy az emberek hogyan vezetik le a bennük felgyülemlett stresszt, haragot. Mindig elszorul a szívem, ha valahol azt látom, hogy a szülő rángatja, üti a gyerekét. És ezt elég gyakran lehet látni még nyílt utcán is, képzelem, mi folyhat a négy fal között.
Velünk szemben van egy üzlet. Egyszer nagy kiabálást hallottam. Kinézve látom, ahogy egy rettenetesen dühös emberke dobálja le az árut egy kamionról. Csak úgy magában dühöngött, miközben az üzlet tulajdonosa csak állt, és azt se tudta, hogy szedje fel a cuccokat a földről.
Aztán ott van a verbális agresszió. Amikor "csak" kiabálnak, káromkodnak az emberek. Mikor tanultam vezetni, az oktatóm gyakran odaszólt jó cifrán a többi autósnak (akik meg az én bénázásom miatt lettek dühösek !). Mondtam neki, hogy én képtelen lennék ilyen csúnyákat kiejteni a számon. Ezt meg ő nem értette, hogy akkor hogyan vezetem le a feszültségeket!? Mintha csak ez lenne az egyedüli módja...
Nem mondom, én is szoktam dühös lenni. Például ha mérges vagyok T.-re, vagy becsapom az ajtót ( de ez már tényleg nagyon ritkán fordul elő :)), vagy sírok, vagy hallgatok, vagy nekifogok nagy sebbel-lobbal takarítani, pucolgatni valamit. Azt hiszem, ez utóbbira kellene ráerősítenem. És a gyerekeket is jó lenne úgy tanítgatni, PÉLDÁT MUTATNI, hogy ne váljanak idegbajos felnőttekké ebben az agresszív világban.
Az csak most utólag jut eszembe, hogy tegnap hallottam a rádióban, hogy állítólag vannak hidegvérű emberek ( a lakosság 2-3%-a). Ez olyan orvosi dolog. Nem lesz gyorsabb a szívverésük semmitől. Más embernek gyorsabb lesz a pulzusa ha fél, ha izgul, ha együttérez valakivel, ha dühös vagy ha hazudik. De a hidegvérű embereket semmi nem tudja kimozdítani a nyugalmi állapotukból. Ezért tudják átverni például a hazugságvizsgálót is. Belőlük lesznek a legelvetemültebb bűnözők.
Na, csak oda akarok kilyukadni, hogy jó, ha az ember képes érzelmeket kifejezni. Jobb, ha valaki mérges, mintha teljesen közönyös lenne. Régen azt hittem, a harag az bűn. Pedig az csak egy természetes reagálás adott helyzetben. Csak nem mindegy, mihez kezdünk vele, hogy fejezzük ki, hogyan uralkodunk rajta.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
6 comments:
egy konyv jutott az eszembe, a cime A szeretet masik arca - a harag (nem tudom most hirtelen ki irta)
Elég fura a címe, nem?
ja, de jo a konyv, olvastam
Gary Chapman irta, ha ismeros a neve
mi lett az ajtoval? megvan meg? ;)
en ajanlom a kristaly csillar kivixolasat. maganyos szam, de az eredmeny elvarazsolo: csillog-villog. persze ez nem ajanlott a csapkodoknak mert egy szem kristaly se fog maradni azon a csillaron :))
kepzeld el azokat akik nem tudjak kifejezni erzeseiket... milyen lehet az o belso tengeruk... s errefel van a masik ember tipus aki kiakad az ilyen emberfeleken es meg rak egy gleccsernyivel arra a tengerre, nehogy az apaly valaha is megvalosuljon...
a legfurabb, hogy a csendrol nem emlit meg senki egy konyvet sem. miert?
Szerencsére nincs kristálycsillárunk, mert nem szeretem a babramunkát.
Érdekes, amit mondasz a csendről. Van néhány ilyen ismerősöm, közeli rokonom, akiről nem lehet tudni, mi van a lelkében, mert annyira hallgatag. Aztán van olyan, aki akkor is mosolyog, ha más a lelkébe tipor. Nagyon nehéz lehet nekik, mert minden terhet ott hordoznak magukban, ki tudja, mikor tudják feldolgozni.
Amúgy akartam neked kommentelni, hogy tetszenek a belső tengeres képeid...
Biztos azért nem, mert a csöndhöz bármelyik könyv megteszi.. csak leveszel egy könyvet, elkezded olvasni, és rögtön csönd lesz ;).. a káromkodás jutott eszembe a témáról.. hogy a felszabadult, őszinte káromkodás mennyire mély közlés egy másik emberi lény számára, mégis, félnek tőle mint a tűztől.. pedig.. ott vannak pl. az ismert sztereotípiák az olasz emberekről.. szerintem aki szívből él, az azt sem rejti véka alá, ha valami bszott rosszul esik neki. (Az anyukám, ha olvasná, biztos nyelne egyet, hogy nem beszélek rendesen)
Post a Comment