Reggeli csetepaté

  Tegnap véletlenül meghallottam félfüllel valakitől a zeneiskola előterében, hogy az az óvoda , ahova Anna és Enikő jár, ma kirándulni megy. Mármint az oda járó óvodások.  Ez azért hír, mert mi már több, mint egy hete nem voltunk oviban különböző kis betegségek miatt, úgyhogy nem tudtunk erről. Pont ma mentünk volna először, ezért ma reggel felhívtam az ovit, hogy tényleg lesz-e kirándulás és hogy mehetnek-e az én lánykáim is. A pozitív válasz hallatán őrült készülődés következett, de sikerült valahogy elkészülni időre. Most az energiáimat töltöm fel, mert teljesen lemerültem, őszintén megmondom. Nem  a pakolászás miatt, hanem a sok vita miatt. Mindegyik gyerkőc reklamált, hogy ő nem abban a nadrágban akar menni, hogy nem az a kalap kell neki, hogy sportcipő helyett szandálban akar menni. Voltak könnyek, hisztik stb. Nem tudják elhinni, hogy én csak jobban tudom, miben jó menni egy kirándulásra, vagy hogy eső után, mikor még minden sáros, nem célszerű szandálban menni iskolába. Amikor lehet, én engedem, hogy kiválasszák a ruháikat, de most tényleg nem az a helyzet volt. Úgyhogy szegény T.  egy pukkancs, szipogó, mérges kis társasággal kellett útnak induljon. De azért tudom, hogy délben, amikor értük megyek, már boldogok
 lesznek, és tele szép emlékekkel.