Időmenedzsment

  Mostanában úgy látom, sokan gondolkoznak azon, mivel is töltik az idejüket, hogy lehetne jobban gazdálkodni ezzel a véges dologgal. Engem is elkapott a láz, eldöntöttem, ma leírom, mivel is telik el a napom. Mert eltelik, s esténként nem tudom azt mondani, hej de sokmindent elvégeztem.
  Olvastam egy cikket tegnap vagy tegnapelőtt, hogy egy menedzsernek sikerült annyira jól megszerveznie a munkaidejét, hogy napi 15 óráról lecsökkentette heti 4 órára a munkában eltöltött időt. És ugyanolyan jól megy a vállalkozása, mint azelőtt. Először is elemezte a cége forgalmát, és megfigyelte, hogy annak 95 %-át a vevők 5%-nak köszönheti. Ezután csak erre az 5%-ra koncentrált, a többiek után nem szaladt többet. Második lépésként a tevékenységeit ésszerűsítette: nem nézett többet TV-t és nem vett több újságot. Csak a címoldalakat nézi meg az újságárusnál. (Ezt én is szoktam csinálni !) Hetente csak egy nap nézi meg az üzleti email-eit, minden hétfőn egy órát szán erre. Ezt fokozatosan érte el, először csak napi kettőre redukálta a levélolvasások számát, majd lassan felhagyott azzal a szokásával, hogy első dolga az legyen reggel, hogy megnézze a postaládáját. Korábban napi 200 üzleti emailt kapott, ezért potom fizetésért felfogadott egy indiai ügykezelőt, aki foglalkozik ezen emailek többségével.
  Még több időmegtakarítást hozott a telefonhívások redukálása. Vezetékes vonalát átállította hangpostára, ez közli a hívóval, hogy naponta kétszer, éjfélkor és délután négy órakor hallgatja le üzeneteit, ha sürgős, keresse mobilon, esetleg küldjön e-mailt (amit, ugye, az indiai kolléga kezel). A mobillal hasonló a helyzet: a bejövő hívókat nem azonnal jelzi ki a készüléke, hanem csak azután, hogy elterelte a hívásokat a hangpostára. Így rögtön látja mit hagyjon, és mi sürgős, amit fel kell vennie.
  Életfilozófiája az irányba változott, hogy a problémák megoldják önmagukat, ha másokra hagyjuk a kezelésüket.
  Nem tudom, mit csinál ez a jóember a rengeteg megtakarított idővel, de én tudnék neki ötleteket adni.
  Gondolkoztam, hogy tudnám én is gyakorlatba ültetni az általa alkalmazott elveket, de rájöttem, hogy sehogy. Talán még akkor lehetne, ha jónéhány évvel ezelőtt a karrierépítésnek szentelem magam, és most már lehetnék valamilyen középszintű főnökféle, de egyáltalán nem bánom, hogy nem így alakult, mert most nagyon jó nekem, és az az igazság, nem is akartam sohasem karriert, és még kevésbé, hogy főnök legyek. Nincs kire átdelegálnom a sok munkával-kevés látszattal járó feladataimat, de nem is nagyon akarnám. Tévét nem nézek (kivétel a Grace Klinika kedd este) ,az újságoknak én is inkább a címlapját olvasom el (kivétel a Nők Lapja). Na, az email és blogcsekkolásnál azért lehetne időt spórolni. Meg a blogírásnál is. Éppen ezért, most abba is hagyom az írást, megyek főőőőőőzni.