Monday, May 28, 2007
A búcsúzásról
Nem szeretek búcsúzni. Nem tudom félvállról venni, hogy úgyis hamar visszajön. Mindent kicsit véglegesnek látok, hiszen annyi minden megtörténhet útközben. Pedig a másik hálás, ha nincs hiszti, hanem "elengedjük", hogy kövesse az álmait... Az már más történet, hogy amikor eltűnik a kanyar mögött, sírok, mint egy óvodás...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
Egyetértek: el kell engedni az embereket, hogy kövessék az álmaikat. Kockázatos a megszokott, kényelmes környezetből kilépni, és lehet, hogy kudarccal fog járni, de meg kell tenni, különben egész életében azon fog filózni az illető hogy mi lett volna ha...
Amikor az önéletrajzomat fogom irni , nem akarom, hogy olyan kifejezésekkel legyen tele, hogy "could have", "should have", "would have" :)
Ahhoz viszont kell egy otthon, hogy megírja az ember.. aki örökké úton van, az sehová se jut.. szomorú, de egyszer meg is kell öregedni.
Post a Comment