Sára és Anna mikor nincsenek éppen rosszban, akkor jóban vannak, és általában kitalálnak valami akciót. Ma azt, hogy ők küldenek valamit a szegényeknek. Elég fejlett a szociális érzékenységük, nem tudom kitől örökölték. A szegények elég tág csoport, de ez nem zavarja őket.
Tehát: mindegyikük írt egy aranyos levelet, hogy ők mennyire szeretik a szegényeket. Beletették egy borítékba, mellékeltek fényképet magukról, és megcímezték, hogy : A szegényeknek.
Aztán eszükbe jutott, hogy tesznek pénzt is a borítékba. Merthogy van nekik pénzük is, sok apró, néhány százas, sőt Sárának egy kétszázas. Hallom, amint tanácskoznak, hogy mennyit tegyenek. Anna eldöntötte, hogy ad egy százast. Sára morfondírozott, hogy akkor ő adja-e oda a féltett kétszázasát. Végül ő is százast adott, mondván: "Annyira azért nem lehetnek szegények!" :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
én úgy gondolom tőled örökölték szociális érzékenységüket :)
Az én szociális érzékemet megkocogtatta ez a post.. mármint az "ühüm, ez vajon visszatetsző?" kérdés motoszkált bennem.. jó, édes történet.. gyerekjáték.. a szegénység nálunk valami mumus volt mindig.. mindent beborító sötétség.. azt hiszem, rosszul neveltek.. bocs, fáradt vagyok gondolkodni:)
Post a Comment