Józsi rosszmájú megjegyzésével ellentétben, tegnap nem egész nap a kommenteket lestem, hanem déltől úgy kb. estig lótás-futás volt. Persze, van igaza neki is, néha oda-odanéztem az blogoldalamra is:) Kezdődött azzal, hogy délben elmentem oviba a két kisebbikért, de Sárára várni kellett még egy órát. Ez jól
is jött, mert legalább
elmehettünk ajándékot keresni a mama közelgő szülinapjára, meg virágot venni az Anna évzárójára. Bementünk a könyvesboltba, mert én az ajándékaim 95%-át valahogy mindig ott találom meg...Amíg keresgéltem, a gyerekek is
nézelődtek, míg egyszer csak
Anna rémülten hívott, hogy baj történt Enikővel. Hát látom, ott áll szegényke kétségbeesett arccal egy polc előtt, és körülötte egy nagy tócsa. Elfelejtett vécére menni az oviban, aztán meg elfelejtett szólni, én meg elfelejtettem megkérdezni, és ez lett a vége. Odamentem az eladópulthoz, mondván, "Jó napot kívánok, meg szeretném venni ezt a könyvet illetve kérek szépen egy vedret és felmosórongyot, mert odapisilt a kislányom." Láttam, ahogy néznek néhány pillanatig, lassan fogták fel, hogy mit is akarok :) Aztán annyira, de annyira kedvesek voltak, hogy el sem tudom mondani. Nem engedték, hogy én töröljem fel, vigasztalták Enikőt, mosolyogtak... Szóval ilyen is van. Még csak annak örültem nagyon, hogy Enikőre szoknyát, és nem nadrágot adtam tegnap reggel. Na, akkor tényleg bajban lettünk volna :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Ez igen, tényleg kedvesek voltak. Asszem még több könyvet fogsz onnan vásárolni:))
Cseppfolyós élmények.. az a baj ezzel a témával, hogy a kapcsolatos észrevételeket nem meri beírni az ember, mert úriember ilyesmiről nem beszél.;) Nem is tudom, hogy lenne-e mit.. á, dehogy, ugyan.
Na most elárultad magad...
Visszatérve a témához, én is gondolkoztam, írjam-e le egyáltalán, és ha igen, hogyan, de hát ez hozzátartozik a mindennapjainkhoz, meg aztán a hangsúly a kedves hozzáálláson volt.
Post a Comment