Ma reggel

  ugyanolyan korán keltem, mint bármelyik hétköznap. Úgy kialudnám már magam. Aztán meg, mikor lenne is rá alkalom, sajnálom alvással tölteni az időt. De a mai nap nem egy ilyen alkalmas nap amúgy sem.
  Tegnap este beleolvastam a kui által ajánlott viccekbe. Néhány gyöngyszem:
   
   Nincs érzékem a pesszimizmushoz. Úgyse sikerülne.

  Doktor úr, használt a kezelés! Most már azt hiszem, hogy az én kisebbrendűségi komplexusom a legnagyobb a világon!

  Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert van egy csomó dolog, amiért egész egyszerűen nem lehet a kormányt hibáztatni. (Például azért sem lehet a kormányt hibáztatni, ha a férfi pakolja el a dolgokat, aztán meg a feleségén kéri számon, hogy hova tette...)

   Doktor úr, a feleségem tegnap iszonyatosan fejbe vágott a sodrófával.
- És lett valami baja?
- Szerencsére nem, viszont a feleségem tegnap iszonyatosan fejbe vágott a sodrófával.

  Az én kisebbrendűségi komplexusom nem olyan jó, mint a tiéd.

  Na, már csak egyszer hallgatom meg a Tuulilta tuleva-t, aztán megyek olvasni a gyerekeknek Lázár Ervin Bogármeséjéből. Ezt a könyvet vettem meg az egyik szülinapos osztálytársnak, és mielőtt becsomagolnám, olvasunk belőle.