Esszé a főzésről

  Főzni sokféleképpen lehet. De alapvetően kétféleképpen :jól és rosszul. E kettő között van a tűrhetően. Ifjú férjes asszonyként annak idején nem tudtam főzni. Szerényke kis konyhapénzemből próbálkoztam kreálni ezt-azt, az elején csúfos eredménnyel. Szegény T. csak nézte, hogy most mi lesz, úgyanúgy szendvicsen kell éljen, mint egyetemi évei alatt...
  Aztán lassan belejöttem, és majd' kilenc év tapasztalata alapján mondom, hogy egy kis gyakorlás után minden csak azon múlik, hogy milyen hozzáállással főzök. Van úgy , hogy nincs hozzá kedvem. Csak azért főzök, hogy legyen valami. Na, az olyan is lesz. Megérzi az az étel, vagy mi, de nem lesz olyan finom, nem eszik meg szívesen aztán. Ha viszont szeretettel gondolom ki, hogy mi legyen, ha odafigyelek, hogy finom is legyen, meg színes is legyen ( ez nagyon fontos dolog a gyerekeknél, például a csúnya színű lencsefőzeléket nem eszik meg!), az már egészen más lesz.
  Ma se nagyon tudtam, mit főzzek, aztán körülnéztem a hűtőben, kamrában, és a következő lett a menü: rizs, hozzá párolt répa-borsó-kukorica-zöldbabkeverék, tetején friss petrezselyemmel. Még sül a sütőben a csirkemell. Készítettem salátát is. Desszertnek lesz egy nagy tál tegnap szedett eper . Szóval, bármit teszünk, tegyük szívvel-lélekkel és színesen-szívesen. Különben nincs semmi értelme. Jó ebédhez jó étvágyat kívánok minden kedves Olvasómnak!
  U.I. Még mindig meg vagyok orrolva egy kicsit T.-re, mert mikor a főnöknője megkérdezte tőle, hogy én főzök-e minden nap, ő azt mondta, hogy fogalma nincs róla. Ezt furcsállva aztán úgy kérdezte, hogy kap-e mindennap főtt ebédet. Hát erre meg azt mondta, hogy szokott lenni néha főtt étel, de őt annyira nem érdekli a kaja-téma, hogy nem tartja számon...Szóval ezután úgy kell főzzek, hogy azt megemlegesse :)